Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Nyeste Sándor: A Munkácsytól a Kékesig
NYESTE SÁNDOR jelleggel összegyűlő generációk, rokonok, barátok, vagy munkatársak sajátságos pszichológiai közegbe kerültek. Korábban nem ismert emberek, nem látott városok, tájak, kontinensek úgy kerültek testközelbe, hogy a nézők tudat alatt a szocializmus értékeivel szembesülhettek. A lakosság mind szélesebb körében kizárólagos tájékozódási forrássá váló televízió műsorai (híradó, hírmagyarázatok, riportok, kisfilmek, helyszíni közvetítések) különösen az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező, kevésbé „betűfüggő”, ezért kép és hang iránt inkább fogékonyabb falusiak, illetve még a fiatalok körében jelentették a tájékozódás egyedüli formáját. Nem véletlen, hogy a televízió 1962-ben heti átlagban 430 percben, 1963-ban heti 628 percben olyan agitációs propaganda műsorokat sugárzott, mely a népgazdaság, az ipar és a mezőgazdaság aktuális kérdéseivel foglalkozva az ipari újításokról, vagy a gép- és építőipar problémái mellett a termelőszövetkezetek megszilárdulásával, a háztáji gazdaságokról tudósítottak. A direkt agitációs programok mellett közvetett politikai tartalmú felnőtt és ifjúsági műsorok is segítették a világnézeti formálást, mint például a Magyarországról jelentjük, az Ismeretlen Budapest, a Száz kérdés, száz felelet, a Hol tart ma az orvostudomány*., vagy a KISZ-szel közösen szervezett ifjúsági vetélkedők, a Ki mit tud, Ki miben tudós. A rádióhullámok segítségével hangot és képet közvetítő kommunikációs eszköznek a szocialista tudatot és életmódot népszerűsítő feladata leginkább Hers- kó János 1960-as, „Két emelet boldogság” című, sokszereplős vígjátékában érhető tetten. A szocializmus diszkrét báját árasztó filmben26 két különböző készülék is epizódszerepet kap. A magyar társadalom legkülönfélébb műveltségű és foglalkozású rétegeinek egyre növekvő televízió iránti vonzalmát a hivatkozott filmen túl még számos újságcikk, nyilatkozat, vagy felmérés is tükrözi. Egy 1965-ös falusi közvélemény-kutatás szerint a parasztság legkedvesebb kulturális tevékenységét a tévézés jelentette.27 A válaszadók 46%-nak már a televíziózás jelentette szórakozást, a tévézés után következett csak az olvasás (25%), illetve a rádióhallgatás (10%), majd minden egyéb. A Munkácsy a legyártott 121261 darabbal a két szériában gyártott Kékes (1961 és 1965 között 199 410 darab) után a második legtöbbet gyártott típus, egyben a vállalat alaptípusa is volt. A később gyártott készülékfajták, így az 1961 és 1962 kettő között gyártott Benczúr, a Kékes vagy a lebutított körzetvevők — az egy csatornás, egynormás Tavasz és Carmen elektromos elrendezései (fokozatai) 314 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------" 26 Vö. Kelecsényi, 2007. 91. 27 Magyarország a XX. században, III. kötet. 461.
