Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Nyeste Sándor: A Munkácsytól a Kékesig
A Munkácsytól a Kékesig 311 készülékvásárlók többsége ezért többnyire a székesfehérvári gyárban készített tévéket részesítette előnyben, 1962-ben 61,4% volt az arány. A boldog készüléktulajdonosok kezdetben a szomszédokkal, vagy akár az utcában lakókkal, később csak családtagjaikkal együtt élvezhették az 1967-től egy csatornán, heti öt adásnapon napi hét órában sugárzott műsort. A szomszédoló tévénézések csökkenését a kezdetben a nappaliban vagy falvakban sokszor a konyhában elhelyezett készülékek hálószobába történő vándorlása követte. A lakótelepi lakások kis mérete a lehetőleg kis méretű, de tetszetős kinézetű készülékek utáni keresletet növelte meg, így a különféle színű készülék dobozok megjelenését eredményezte. Készültek hagyományos és álló, lábakkal rendelkező formában és persze különféle színekben. A bútordarabnak is tekinthető készülékek mérete persze idővel csökkent, mert a méretet a képcsövek is megszabták. Az idővel kisebb mélységű, de szélesebb készülék felülete a dekoráció széles lehetőségét biztosította. A lakáskultúra akkori állása szerint díszítésre egyaránt szóba jöhetett egy „ízléses” műanyagkeretben lévő családi fénykép vagy egy dekoratív szobrocska, pl. fogfájós kutya, Bambi, vagy a kardját ellenőrző huszár szobrocskája is. Ezek mellett elterjedt volt a konzervatív ízlésvilágúak esetében használt csipkézett, vagy egyenesen kispolgárinak nevezhető horgolt terítő is. Utóbbit még egy további Set Top, azaz készülék tetején álló „elemmel” is kiegészítették a „környezettudatosabb” készüléktulajdonosok. A térítőre helyezett virág kontrasztosabb esztétikai képet és jelentős veszélyhelyzetet is teremtett. A növény túllocsolása ugyanis könnyen az 1962-ben fél évről egy évre emelt készülék garancia elvesztésével, illetve rosszabb esetben egy konszolidált lakás- tűzzel is együtt járhatott. Az állandó televízió sugárzás, illetve Munkácsy készülék gyártásának kezdetén 1958-ban használt készülékek túlnyomó része, 77,3%-a még Budapesten volt található, az ekkor vidéken városokban (10,9%) és falvakban (11,8%) található készülékek többsége is a fővárosi agglomerációban, illetve környező országok hálózata által besugárzott határ menti területeken működött. A második ötéves terv lezárásának évében, 1965-ben a Budapest-vidék arány az ellenkezőjére változott. Ekkor a Budapesten működő készülékek aránya 34,3, a vidéki városokban 32,7, a falvakban 33% volt.
