Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Nyeste Sándor: A Munkácsytól a Kékesig
NYESTE SÁNDOR A televíziózás, mint az életmódváltás katalizátora A számadatok mögött az emberek mindennapjainak átalakulása rejtőzött. A hatvanas évek nagy vállalati összevonásai, a második ötéves terv iparfejlesztései, a mezőgazdaság termelési struktúrájának átalakítása, a tsz-szervezés utolsó, mindent elsöprő hulláma, a mindinkább elterjedő többkeresős családmodell, a szövetkezeti parasztságra kiterjesztett társadalombiztosítás, az öregségi nyugdíj, a háztáji gazdaságok kiegészítő jövedelem növekedése és a magyar falu elektri- fikációja sajátos módon mind a televíziózás katalizátorai lettek. A falvakban újraéledő, illetve újonnan alakuló szövetkezetek, nem egyszer mint közületi készülékvásárlók a televíziózás úttörői voltak, aminek a korabeli propaganda is teret szentelt: „Estére ott szorongott a gazdaság minden dolgozója a kis kultúrteremben. Fejkendős nagyanyák maszatos unokáikkal, piroskötényes, babosruhás parasztlányok, csizmás, pipás-bajszos férfiak állták körül az új vendéget, a televízió-vevőkészüléket. Tisztelettel és szeretettel néztek rá, vigyáztak arra is, hogy hozzá ne érjen olyasvalaki, aki nem ért hozzá. [...] Valaki eloltotta a villanyt, a teremben szorongok közül már csak csendesítő pisszegés hallatszott, aztán az sem, s a bemondónő kedves hangon olvasta a műsort az „istenhátamögötti” pusztán: Kedves közönségünk, a moszkvai Szta- nyiszlavszkij és Nyemirovics Dacsenko Színház balettegyüttesének vendégjátékát közvetítjük az Operaházból. [...] A készülék ernyőjén megjelent az Operaház zenekarának a képe, s az áhítattal figyelő munkások között felhangzott a Strauss-zenéből összeállított táncköltemény nyitánya. És a fejkendős öregszülék, az egykori cselédek szívébe a muzsika és tánc szárnyán berepült Bécs, Moszkva, s a Távol-Kelet hangulata, zenében kifejezett valósága egy békés, munkás nap estéjén.”20 Az idillikusán ábrázolt kép a hatvanas években a városokban és a falvakban eltérő módon végbemenő társadalmi, kulturális és fogyasztási struktúraváltást vetítette előre. A tér és időhasználatban később jelentkező változásra már 1960- ban reagált a Ludas Matyi művészeti szerkesztőjeként is tevékenykedő Toncz Tibor. A realizmust és a humort ötvöző „Az ám”!21 című, tévét néző falusiakat ábrázoló karikatúrája aláírásaként szereplő „És az állatokat ki fogja megitatni?” kérdés lényegre tapintóan ragadta meg a készülék időbeosztásban játszott szerepét. Gunda Béla etnográfus Hortobágy környéki falvakban, illetve Szabolcs- Szatmár megye és a Zempléni-hegység néhány falvában végzett kutatásai során a sokadik változást élő magyar falvakban a televízió által keltett változásokat is 312 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------o 20 Rádió és televízió újság. 1959. 39. sz. 21 Ludas Matyi. XVI. évf. 33. sz., 1960. augusztus 18., 12.
