Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője
TÓTH ESZTER ZSÓFIA nagyon sűrűn késő éjjeli órákban jár haza. Volt eset, amikor szépen megkérdeztem, hogy hol volt, és kikkel volt, azt válaszolta rendszeresen, elég ittas állapotban, — nem mondja meg, engem az ne érdekeljen, a dolgán volt, nőknél, sok esetben drasztikus szavakkal illetett, és volt eset, amikor szemközt köpködött, amiért megkérdeztem. Megpróbáltam másnap reggel józan állapotban is vele beszélni az előző esti távollétéről, ekkor is azt a választ kaptam azzal kiegészítve, hogy ő amerre van, mindig jó helyen van, és örüljek annak, hogy hazajött. Nagyon sokat kértem minden esetben a férjemet, hogy ne maradozzon ki, vagy ha esetleg mégis úgy adódik a helyzet, legalább csak azt az egyet tegye meg, hogy telefonon értesítsen — amit más elvtársak is megtesznek - azonban erre is olyan válasszal szolgál, hogy ő nem tartozik beszámolással, illetve bejelentéssel senkinek, ha nem tetszik, tegyek róla. Ezen kérelmemnek csak egy-két esetben tett eleget, amikor valamelyik testvérét várta vidékről látogatóba, hisz érdeke volt, hogy a megfelelő hangulat meglegyen a fogadtatásukhoz. Egyébként ezt sem tett meg. Velem és kisfiámmal egyáltalán nem törődik, sehová sem visz. Pl. a múlt év novemberében voltunk D.-ékkel együtt moziban, azóta sem. Szerinte egy asszony legyen otthon, és várja férjét meleg és jó vacsorával. Én, amikor kértem, hogy menjünk el valahova szórakozni, arra hivatkozott, hogy ő fáradt, nincs kedve hozzá. A múlt hónapban szocialista brigádunkkal — mint ahogy ezt rendszeresen kellene tenni, de én ezt eddig nem tudtam tenni — elmentünk a Margit-kertbe szórakozni. Kértem férjemet, hogy jöjjön el velem, hisz mindenkinek a férje ott lesz. Kijelentette, hogy ilyen társasággal (gépműhelyi dolgozók) nem jön. Hogy e brigádfeltételnek én is eleget tegyek — mivel az elvtársak kifogásolták és jogosan — elmentem, éjfélre értünk haza F. Jánosnéval, aki a szomszédban lakik. Férjem azonnal nekem esett, és megvert, hogy majd ad nekem szórakozást. Azután volt még egy másik eset is, amikor a Tanácsban volt farsangi rendezvény, oda is csak azért vitt el, mondta, hogy a Gy. elvtárs előzőleg megkérdezte, hogy a feleségét elhozza, remélem, és miután nem merte megtenni, hogy ne vigyen, azért vitt el. Akkor is ott a bálon összeszólalkozott Sz. elvtársnő férjével, a bosszúját ott nem merte máson kitölteni, azt csinálta, hogy egy szó nélkül fogta a kabátját a ruhatárból, és elment haza. Az elvtársak a meglepetéstől velem együtt nem tudtak szóhoz jutni, és nem akarták elhinni a portásnak, hogy elment haza. Elképzelheti B. elvtárs, milyen szégyen volt ez rá nézve is, hogy ő egyszerűen a felesége nélkül hazamegy. Azután sorolhatnék még nagyon sok ilyen esetet fel, még egyet a sok közül. Júniusban a pedagógus nap alkalmából kértem, hogy a kultúrműsort, amit a gyárunkban szerveztek, én is szeretném megnézni, mivel engem is hívtak. Kijelentette, hogy nem mehetek el. Bővebb magyarázatot nem adott. Gondoltam, 270 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------•
