Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője
Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője 271 hogy az ő beszédjét nem hallgatom meg, hátha az ottlétem őt zavarja — bár nagyon szerettem volna meghallgatni - de a kultúrműsorra miért ne mehetnék el akkor, amikor a Keve utcai óvoda szülői munkaközösségének az elnöke vagyok, és engem meghívtak. Elmentem, Vú9 órára értem oda, a műsor már javában ment. A műsor után fenti óvoda óvónői társaságukba hívtak, és a tömeggel együtt mentünk is kifelé, az ajtóban megvártuk volna férjemet, aki, amikor odaérkezett, elvágta [!] ellenkező oldalra a fejét, és kiment. Mentem utána, és közölte velem, hogy hazamegy. Elkísértem haza, majd egy bizonyos idő után ő ismét visszajönni készült. Kértem, hogy engem is vigyen el, azt válaszolta, hogy én ne kísérgessem őt többet, hát nem veszem észre, hogy én egy teher vagyok a részére, hogy ő mit csinál velem, hogy nem akar még egy úton járni sem velem, nem érdeklem őt, stb. Nem tudtam a meglepetéstől mit csinálni, egy ideig töprengtem, majd visszajöttem én is, meggyőződni, hogy esetleg olyan személy van a társaságban, aki miatt én nem jöhetek. Visszajövetelem után a gyárban nem törődött velem, engem egy társaság elhívott hozzájuk, megkínáltak, és őt is hívták oda, azonban nem jött, majd 11 órakor minden szó nélkül eljött haza, engem pedig otthagyott. (Fenti esetet K.-né és B. I.-né Keve utcai óvónők látták és bizonyítják.) Ezen eset után másnap persze úgy viselkedett velem, mintha semmi sem történt volna, persze én kértem, hogy adjon rá magyarázatot, ezt miért tette, azt válaszolta, hogy én örüljek annak, hogy az ő felesége lehetek, nem ő nem akárki, elégedjek meg, és örüljek annak, hogy én az ő holmijait tisztába és rendbe tehetem (ezt nem egészen ezekkel a szavakkal mondta, de azt leírni nem lehet). Kérdeztem, ha az öltözködésem ellen van kifogása, azon segíthetünk, a legközelebbi alkalommal én is veszek magamnak egy rendes ruhát, amilyent ő elképzel. Válasza erre, hogy nem, előbb neki veszünk valamit, és csak azután jöhetek én, mert én nem járok emberek között, nekem nem annyira fontos, mint neki. Vagy azt kaptam sok esetben is, hogy vegyek a saját fizetésemből, az ő fizetésére ne számítsak. Megtörtént, B. elvtárs, hogy élve ezzel a szavával, fizetésemből vettem magamnak egy pár harisnyát, mert anélkül télen nem lehet járni, esetleg egy ruhát, mivel nagyon nagy szükségem volt rá, ő pedig azt csinálta, hogy minden szó nélkül fizetése napján elment, és elvásárolta magára a két heti fizetését, nem gondolva lakbér, villany és egyéb kiadási kötelezettségekre. Pl. tavaly augusztus 3-án, illetve 4-én, aminek megtörténtéről Kádár elvtárs is tud, mivel akkorra szólt a beutalónk, még az ő közbenjárására kaptam a vállalattól 1000 Ft fizetési előleget, hogy elmehessünk üdülőbe, a beutalás ne vesszen el. Azután pl. tavaly is azt csinálta, amikor egy ünnepi alkalommal jutalompénzt kapott, hogy betette a takarékpénztárba, és ahogyan neki programja egy-egy alkalomra szólt, aszerint vette ki, és elszórakozta, ahelyett, hogy magának azon ruhát
