Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
230 KOCSIS PIROSKA A munkára jelentkezők túlnyomó többsége (kb. 80%) szakképzetlen volt, a szakképzett dolgozók elhelyezését általában megoldhatónak tartották. Egyes szakmákban (pl. a forgácsoló) változatlanul nagy volt a munkaerőhiány.10 A jelentés külön kitért a gyors- és gépírónők hiányára, mivel „évek óta probléma az ilyen irányú igény kielégítése”.11 Néhány helyen, főként Budapesten, „túltelítettség” mutatkozott egyes szakmákban, pl. gépkocsivezető, festő-mázoló, lakatos, műszerész, hegesztő, cipész, szabó, pincér és fodrász stb. A munkát vállalók 84%-a korábban már munkaviszonyban állt, s csak 16% volt az új munkát kereső. Ez a nagyszámú fluktuációra hívta fel a figyelmet. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy hány dolgozónak mondtak fel, hányán léptek ki önkényesen, de elenyészően csekély lehetett azok száma, akiknek a vállalat mondott fel, viszont magas volt a „hozzájárulással kilépett” és a „szerződése lejárt” bejegyzés. A munkavállalók különböző anyagi és társadalmi helyzetűek közül kerültek ki. A jelentkező férfiak 50—70%-a, a nők 25-30%-ának „azonnali elhelyezkedése”, mint családfenntartónak, egyedülállónak, rossz helyzetben lévőnek stb. „feltétlenül szükséges”. A jelentések arról is tudósítanak, hogy még a legrászorultabbak is válogattak a munkahelyek között, pl. nem akartak kisegítő, időszakos munkát vállalni, inkább kivártak, míg állandó jellegű munkához jutottak, vagy egyes munkaköröket azért nem töltöttek be, mert a budapesti fiatalok nem szívesen mentek szövő-fonó tanulónak. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy 1961 első hónapjaiban a munkaerő-problémák a korábbi évek azonos időszakához viszonyítva nagyobb mértékben jelentkeztek. A nyári időszak beálltával és az idénymunkák megindulásával a téli munkaerő-feszültség oldódott, az idénymunkák befejeződésével azonban ismét munkaerő elhelyezési problémák jelentkeztek.12 A fentiek alapján láthatjuk, hogy a munkanélküli segély, a közveszélyes munkakerülés és a bújtatott munkanélküliség párhuzamos egymás mellett élésének felszámolása megingatta volna a szocialista rendszer egyik alapvető propagandacélját, a teljes foglalkoztatottságot. A társadalom egyes csoportjai között azonban eltérőek voltak a foglalkoztatási lehetőségek. A cigányság, a nők, a fiatalok és a csökkent munkaképességűek munkavállalását külön jogszabályok is rendezték. 10 A jelentés megjegyezte, hogy az esztergályos szakmunkások hiánya ellenére sem alkalmaztak a vállalatok 1951—1954 között képzett női szakmunkásokat. 1961 márciusában 43 fő női esztergályos jelentkezett munkára a budapesti munkaerő-közvetítő irodákban. (MNL OL XIX-C-5-A/5-SZ. n.-1961.) 1 * A gyors- és gépírók képzése központi tervezés, irányítás nélkül folyt, s azt javasolták, hogy „megfontolandó lenne ennek tervszerűvé tétele”. MNL OL XIX-C-5-V/22-SZ. n.-1961. 12
