Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
210 KERESZTES CSABA ő iskolán kívül sürög-forog, és mindenütt mutatkozik. Nagyon sok esetben közbeavatkoztunk, mert van, akinek 12 funkciója is van. Ebből helyes volna, ha csak 3 maradna, 9-et másnak adna át. De sajnos még mai is vannak ilyen emberek. Attól félnek, hogyha ők kiadnak a kezükből valamit, akkor riválisai lesznek és kiszorítják a funkcióból.” A miniszter az igazgatókról folytatott eszmecserét ekképpen zárta le: „Tisztában vagyunk azzal, hogy nem ítélhetünk minden igazgatót — aki a megyében foglalkoztatva van - alkalmasnak [a] feladatára. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az igények és a lehetőségek között különbséget kell tennünk. Viszont azt is tudnunk kell, hogy igényeinket nem szállíthatjuk le a lehetőségek színvonalára. Sok igazgató működik jelenleg, aki nem lesz képes a reform szabta feladatok megvalósítására. Ez nem azt jelenti, hogy most óriási mértékben meginduljon az iskolaigazgatók területén a fluktuáció, mert hiszen annak semmi értelme nem lenne, hogy az egyik helyen meg nem felelt igazgatót másik iskola élére állítsunk, mert így sokkal többet ártanánk, mint használnánk. Hanem ma már meg van a lehetőség arra, hogy a tantestületekből az arra alkalmas pedagógusokat kineveljünk, akik megfelelnek ezen a poszton. Az is lehet, hogy a fiatal pedagógusok között sokan vannak olyanok, akik ma még nem alkalmasak ilyen feladatra, de ha foglalkozunk velünk megfelelően [sic!] nagyon komoly erőket nyerhetünk. Itt természetesen a pártbizottságok és [a] tanácsok segítségét is igénybe kell venni. Bátran szembe kell nézni ezzel a helyzettel és készüljenek fel az elvtársak tudatos munkával arra, hogy változtassanak a mai helyzeten. Szemléletbeli dolog, érvényesíteni kell.” A tantestületek munkájáról a kollégiumi hozzászólások között Gyalmos János kifejezte azt, hogy „akár a magatartási kérdést vesszük, hogy milyen magatartást tanúsít a nevelőtestület az erkölcsi lecsúszás, a részegség stb. [sic!] kétségtelen, hogy ez mind összefügg. Inkább a szaktársak arra néztek, hogy a világnézeti nevelésnek a nevelőtestületek milyen mértékben felelnek meg. Hajói emlékszem, a veszprémi jelentésben van egy olyan kitétel, hogy megállapítható, hogy a politikai kérdésekben is nehézségek vannak. Nem fest ilyen rózsásan ez a helyzet, mert tapasztalataim szerint komoly nehézségek vannak ezen a téren is. A politikai nevelés területén a világnézeti nevelés kérdésében is megegyezéses az álláspont, a pedagógiai egység területén ugyanilyen helyzetet tapasztalunk, ez módszertani és egyéb kérdésekre is vonatkozik.” [...] „Az értelmiséget elsősorban a pedagógusok világnézeti fejlettségét [sic!] két tényezőn méri, politikai rendezvényeken részt vesz-e, és templomba jár-e. Úgy véljük, hogy ezen a téren kell további nevelő munkát végezni, mert nem tudjuk a bázisunkat szélesíteni.”
