Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
MIKÓ ZSUZSANNA nem is lenne túl sok eredmény. így a javaslat szerint minden esetben be kellene számítani a munkaviszonyban töltött időt, vállalva azt a veszélyt is, hogy így azok helyzetét is rendezik, akik valóban elkövettek háborús vagy népellenes bűncselekményeket. Az előterjesztés szerint az érintettek negyedik csoportjába azok tartoznak, akiket — hazakerülve a Szovjetunióból — Magyarországon átmeneti táborban helyeztek el. Közöttük voltak hadifoglyok, Szovjetunióba munkára elvittek, Szovjetunióban elítéltek, magyar és német származásúak. Őket néhány hetes vagy hónapos időtartamra karantén jelleggel helyezték el ezekben a táborokban, számukról semmiféle megbízható adat nem állt rendelkezésre. Az előterjesztés szerint az ő esetükben a munkaviszony és nyugdíj rendezéssel kapcsolatos idejüket úgy kell elszámolni, hogy azt hozzászámítják a Szovjetunióban eltöltött időhöz. Az előterjesztés kitért még a közbiztonsági őrizet kérdésére is, amelyet az 1956. évi 31. tvr. alapozott meg, amely az „ellenforradalmi elemekkel” szemben, valamint a közbiztonság és a közrend helyreállítását és megszilárdítását gátló személyek káros tevékenységének megakadályozásával kapcsolatban tartalmazott intézkedéseket. Az időtartama eredetileg hat hónap volt, majd ezt korlátlanul meg lehetett hosszabbítani. A nyilvántartások szerint 12900 személy került közbiztonsági őrizetbe. A korábbi jogszabályok szerint a közbiztonsági őrizet csak akkor számított szolgálati időnek, ha a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy az őrizetbe vétel feltételei nem álltak fenn. Az erkölcsi és politikai rehabilitálás első lépéseként szimbolikus aktusként megszületett az Országgyűlés határozata a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról.22 A határozat kinyilvánította, hogy a kitelepítések és internálások nagy részben hibás politikai gyakorlat következményei voltak. Az intézkedések különösen 1949 után szolgáltak egyoldalú politikai célokat. Kijelentette: „Az Országgyűlés elhatárolja magát a jogalkalmazás ilyen módszereitől, a magyar társadalom nevében az áldozatokat, a sérelmet szenvedőket megköveti. Elkötelezi magát olyan garanciák megteremtésére, amelyek hasonló gyakorlat elkövetését megakadályozzák.” Az országgyűlési határozat nagyon fontos lépés volt, azonban nem mondta ki az internálások és kitelepítések semmisségét. Végül a kormányzat a szempontokat mérlegelve úgy döntött, hogy úgynevezett megbékélési törvényt alkot, amely ugyan valószínűleg nem fogja mindenben kielégíteni a társadalmi elvárást, azonban igazolhatja a kormány szándékainak komolyságát és példaértékű lehet a további munkákhoz. így 1989. november 192 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------o 22 Az Országgyűlés 20/1989. (XI. 1.) OGY határozata. Magyar Közlöny, 1989. 78. sz.
