Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig

Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 0-------------------------------------------------------------------------------------------- 193

1-jén kihirdették az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényt, amely az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmények, illetve az ezekkel együtt elkövetett emberölés, rablás, közveszély-okozás vagy személy elleni erőszak miatt elítélések semmisségét mondta ki.23 Emellett lehetővé tette, hogy a meghatározott időhatáron kívüli, de az adott időszak eseményeivel összefüggésben elítéltek hozzátartozói is kérhessék a semmissé nyilvánítást. A törvény által adott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendelete az elítéltek és a közbiztonsági őrizet alá helyezettek társadalombiztosítási és nyugellátási helyzetét is rendezte. Ez tehát nem jelentett teljes kárpótlást az érintetteknek, csupán a súlyos megélhetési gondokkal küszködőkön segített. Az elfogadott törvény nyomán a megindult egyedi eljárásokat sem lehetett már lefolytatni, ezen ítéletek is a törvény ereje folytán minősültek semmisnek. A Németh Miklós által vezetett kormány célkitűzése, mely szerint az általuk hozott törvény példa kíván lenni a későbbi kormányzatok számára, valóra vált. 1990. március 31-én elfogadták az újabb, úgynevezett semmiségi törvényt, amely az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések,24 majd 1992. március 9-én a harmadik semmisségi törvényt, amely az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkezett.25

Az anyagi károk, elhelyezkedési és megélhetési nehézségek kompenzálásával kapcsolatos jogszabályi rendezés kezdetben kizárólag az érintettek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezésére koncentrált. Először a rendőrhatósági őrizetben fogvatartott személyek helyzetét rendezte26 oly módon, hogy a Belügyminisztérium által kiállított hatósági bizonyítvány alapján az 1949. január 1. és 1953. december 31. közötti internálás időtartamát a munkaviszonyba beszámította. Ennek alapján a rendelet hatályba lépése előtt megállapított nyugdíjnál, illetve a hozzátartozói nyugdíj esetében is figyelembe kellett venni az internálásban eltöltött időt. Hamarosan megtörtént a jogosultak személyi körének kiterjesztése mindenkire, aki valamely személyes szabadságot korlátozó intézkedés hatálya alatt állt.27 A kérdés rendezésének lezárásaként végül az 1956- os népfelkeléssel összefüggésben elítéltek és a közbiztonsági őrizet alá helyezettek munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendezték, amelybe beletartozott a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetése is.28

23 1989. évi XXXVI. törvény.

24 1990. évi XXVI. törvény.

25 1992. évi XI. törvény.

26 A Minisztertanács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete. Magyar Közlöny, 1989. 45. sz.

27 A Minisztertanács 104/1989. (X. 4.) MT rendelete. Magyar Közlöny, 1989. 67. sz.

A Minisztertanács 108/1989. (XI. 1.) MT rendelete. Magyar Közlöny, 1989. 78. sz.

28