Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 191 ki. A vidéki kitelepítések számát azért nem tudta meghatározni az előterjesztő, mivel erre nem álltak rendelkezésre iratok. A dokumentum becslése szerint 1989-ben a kb. 30 000 kitelepített közül még kb. hatezren élhetett, a kitelepítés átlagos időtartamát 27 hónapra tették. Az előterjesztés szerint a kitelepítettek nagy részének munkát biztosítottak, amit munkaviszonynak kell számítani, „mivel a kitelepítettség állapotának társadalombiztosítási szempontból nincs jelentősége”.21 A kitelepítések megalapozottságának vizsgálatát az előterjesztés az iratok hiánya miatt nem javasolta, ezért a kárpótlást minden, 14. életévét betöltött személyre javasolták kiterjeszteni. A jogosultak köréből a javaslat a 3820/1945. ME rendelet alapján kizárta azokat, akiket mint hitlerista szervezetben vezető szerepet vitt személyek hozzátartozóit, továbbá köztörvényes cselekmény elkövetése miatt, illetve a háborús és népellenes bűncselekmények következtében jogerős elítélés miatt telepítettek ki. A Szovjetunióba szállított személyek kárpótlása esetében az előterjesztés négy csoportot különített el. Az első csoportba a volt hadifoglyokat sorolta, akiknek a munkajogi és társadalombiztosítási helyzetét rendezettnek tekintette, mivel a jogszabályok szerint a hadifogságban töltött idő beszámított a munkaviszonyba abban az esetben, ha a hadifogoly a hadifogság megszűnését követő 180 napon belül visszatért Magyarország területére. A második csoportba tartozónak tekintette az előterjesztés azokat a polgári személyeket, akiket munkavégzés céljából szállítottak 1944 szeptemberétől a Szovjetunióba. A polgári személyek elszállítása 1945 áprilisa után is folytatódott, az előterjesztés szerint az nem ismeretes, hogy milyen előírások és megállapodások alapján került sor ezekre az eljárásokra. Az előterjesztés szerint az ő munka- viszonyukat és nyugdíjukat is a hadifoglyokra vonatkozó szabályok szerint lehet rendezni. A harmadik csoportot a szovjet katonai bíróságok által elítéltek alkották, számukat a nyilvántartásokra hivatkozva 2008 főben állapította meg az előterjesztés. Közülük 1989-ben mintegy 400 személy lehetett még érintett. A helyzetük rendezésére tett javaslat tartalmazta az 1989-et megelőző húsz év gyakorlatának bemutatását, mely szerint az elítélt magyar állampolgárok Szovjetunióban eltöltött idejét akkor számították be a szolgálati időbe, ha a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága vagy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok katonai bírósága a korábbi ítéletet felülvizsgálta, és az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Az 1989-ben készült előterjesztés szerint ez a továbbiakban nem lenne humánus gyakorlat, más részről pedig túl időigényes lenne minden ügyet felülvizsgálni, és a sokszor általánosságban mozgó szovjet ítéletek alapján 21 MNL OL XlX-A-83-b-3264/1989.
