Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 189 szemléletet tükrözi, hogy az adott időszakban hatályos jogszabályokat kell alkalmazni még abban az esetben is, ha a jogszabályok megalkotását egyértelmű politikai szándék motiválta. Ez az álláspont minden bizonnyal az 1989-ben működő bíróságok joggyakorlatát is alapul vette. A jogi érvek mellett Szíjártó Károly politikai szempontokat is mérlegelt összefoglalója elkészítésekor. Véleménye szerint a hosszan elhúzódó jogi eljárások során felmerülne az egykori egyházi vezetők egyházpolitikai és történelmi megítélése, sőt akár személyiségüknek, jellemüknek és más tulajdonságaiknak vizsgálata is. Az eljárások során megkerülhetetlen lenne, hogy a még élő egyházi vezetőknek kérdéseket tegyenek fel. A gyakorlati szempontokat mérlegelve Szíjártó azt javasolja, hogy a szűkösen rendelkezésre álló ügyészi és igazságügyi kapacitást — különösen az adott időszak belpolitikai helyzetére tekintettel - az egyre sokasodó aktuálisan felmerült ügyekre kellene koncentrálni. A dilemmák ellenére a Fővárosi Bíróság az összegyűjtött bizonyítékok alapján 1989 decemberében és 1990 januárjában lefolytatta a perújítási tárgyalást Asztalos János és társai — az úgynevezett pócspetri per — ügyében, az egyéni perújrafelvételek sorában azonban ez az ügy lett az utolsó, amely ítélethirdetéssel zárult. Az erkölcsi kérdéseken túl nagyon komoly problémát jelentett a hátrányos jogkövetkezményekhez kötődő kárpótlás pénzügyi fedezet előteremtése. 1989. szeptember 21-én megszületett a Minisztertanács 3264/1989. határozata, amely az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hátrányos következményeinek rendezéséről szólt.19 A határozat döntést hozott arról, hogy az internáltak és kitelepítettek nyugdíj ügyének rendezésével, valamint a II. világháborúval kapcsolatban okozott sérelmek orvoslásával kapcsolatban felmerülő többletkiadásokat a társadalombiztosítás bevételeiből kell fedezni. A határozathoz készült előterjesztés a munkaviszony- és nyugdíj rendezés kérdéskörében az 1945 és 1949 között internáltak, a kitelepítettek, a Szovjetunióba szállított személyek munkaviszony- és nyugdíj rendezésének módjával kapcsolatos kérdésekről készített összefoglalót a Kormány részére. Az előterjesztés az egyik legfontosabb kérdést, nevezetesen, hogy hány személy lehet érintett a jogsértésekben, a legtöbb esetben csak megbecsülni tudta. Az 1945 és 1949 között internáltak számát 55 ezer személyre tette, akik közül az előterjesztés szerint valószínűleg egyötödük él Magyarországon.20 Az előterjesztés a korszak politikai értékelését is elvégzi a döntéshozó számára, amikor igyek19 MNL OL XIX-A-83-b-3264/1989. A legújabb kutatások szerint az internáltak száma 1945 és 1950 között meghaladta a 40 000-et. Lásd erre részletesebben: PÁL, 2010. 61-73. 20
