Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
MIKÓ ZSUZSANNA tott egyéni kérelem utalt arra: sérelmezik, hogy bizonyos kivételezett helyzetű rétegek számára biztosítottak jóvátételt. Végül arról született döntés, hogy az 1956-os népfelkelésben való részvétel miatti elítélések orvoslásáról szóló törvény a kárpótlásról ne rendelkezzen. Ennek indoka az lehetett, hogy a kárpótlásról az Országgyűlés csak akkor hozhatott felelősséggel döntést, ha ennek teljes költségkihatását fel tudta mérni. így el lehetett kerülni azt is, hogy egyes csoportok — mivel a rehabilitációjuk előbb történt meg — kedvezőbb helyzetbe kerüljenek.1 1989. szeptember 13-án Szíjártó Károly™ legfőbb ügyész jelentése szerint 16 kiemelt jelentőségű ügyben indult meg az eljárás, amelyek közül ekkora nyolc esetben lehetett törvényességi óvást emelni a Legfelsőbb Bíróság előtt. A vizsgált ügyek között a katolikus egyházi vezetők ellen indított eljárások voltak többségben, amelyek nyomán azonban komoly problémával szembesült az ügyészség. A vizsgálat során egyértelművé vált ugyan, hogy az eljárások koncepciós elemeket tartalmaztak, azonban, ha a Nagy Imre és társai ügyében alkalmazott törvényességi óvás keretei között próbáltak volna jogi megoldást találni, abban az esetben a bíróságot kötötte volna az eredetileg megállapított tényállás. Ebben az esetben azonban semmiféle jogértelmezéssel sem lehetett volna elérni a korábbi vádlottak teljes felmentését. A másik jogi lehetőséget a perújítási eljárás jelentette volna, amelynek esetében a teljes eljárást — a nyomozati szakasztól egészen a bírósági tárgyalásig — újból le kellett volna folytatni. A legfőbb ügyész ezzel kapcsolatos félelmeit is megfogalmazta, ugyanis az eljárás nagyon sok pénzt és időt igényelne, és szükségszerűen a magyarországi és a külföldi sajtó vitáinak középpontjába kerülne. Szíjártó Károly azt is valószínűsítette, hogy az eljárásban korábban részt vevők élnének a törvényben biztosított mentességi jogukkal, és nem tennének vallomást. A legfőbb ügyész véleménye szerint a legnagyobb problémát az jelentené, hogy a perújítási eljárás során sem lehetne a korábbi vádlottak többségét teljesen felmenteni, mert sok esetben felmerülhetnének olyan tényállások, amelyek az ügyek elbírálásakor hatályos törvények szerint bűncselekmények voltak. Példaként említette a legnagyobb súlyú ügyeknél Mind- szenty József esetében a deviza-bűntettet, Gr ősz József kalocsai érsek esetében a valutaüzérkedést és a külföldre szöktetést. A legfőbb ügyész elemzése azt a jogi 17 18 188 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------• 17 MNL OL XIX-A—83—b Előterjesztés a Minisztertanács 3264/1989. sz. határozatához. 1989. szeptember 21. 18 Szíjártó Károly 1948 és 1950 között az Igazságügyi Minisztériumban letartóztatóintéze- ti hadnagy volt, 1950 és 1951 között a budapesti büntető törvényszéken bírósági fogalmazó volt. 1951-ben a Katonai Felsőbíróságra került tanácsjegyzői állásba, 1952 és 1955 között a pécsi katonai bíróság elnökhelyettese volt. 1953 és 1955 között a Katonai Felső- bíróság ítélőbírája, 1955 és 1975 között a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának bírája, 1975-től 1990-ig legfőbb ügyész.
