Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Iratok

mérlegben szinten fontos szerepe jutott Magyarországnak, amennyiben Ausztria az említett időszak évi átlagában áruforgalmának kereken egytized részét bonyolította le Magyarországgal. A távolabbi országok felé irányuló kivitelünknek és az ilyen országokból származó behozatalunknak előreláthatóan még huzamosabb ideig közlekedési és valutáris akadályai lesznek. Mi sem természetesebb tehát, ha két szomszéd ország igyekszik egymás feleslegeit felhasználni, ami annál is kézenfekvőbb, mivel valutáris helyzetünk jó ideig csak kompenzációs üzletek kötését teszi lehetővé számunkra.

Ausztria kiviteli cikkei közül Magyarország érdeklődésének előterében a fa és gyártmányai, nyersvas, acél és szerszámgépek állanak. Ausztriát ezzel szemben - és főképp mai helyzetében - élelmiszerek, nyersbőrök, bauxit és hasonlók érdeklik. Mivel pedig mindkét ország gazdasági helyzetének javulnia kell, a kölcsönös árucsere forgalom rendkívül nagy fontossággal bír, s igen nagy méreteket ölthet. Ennek az elkövetkezendő és előreláthatólag jelentékeny forgalomnak az előfeltételeit már most kell megteremteni, ami csakis úgy lehetséges, ha mindkét országban a megfelelő diplomáciai és kereskedelmi képviseletek már most megkezdik működésüket.

Ami a magyar osztrák kulturális kapcsolatokat illeti, ezek a múltban mindkét országnak nagy hasznára váltak, a nagyobb hasznot azonban kétségtelenül Magyarország húzta. Bécsi és gráci színpadokon állandóan magyar vagy magyar származású művészek szerepeltek, magyar színpadi szerzők művei pedig Ausztriában mindig kitüntető érdeklődésre tarthattak számot. Az osztrák egyetemeken és egyéb főiskolákon a magyar tanárok nagy megbecsülésnek örvendtek, és magyar diákok mindig szép számmal látogatták az osztrák főiskolákat. A bécsi Collegium Hungáriáim a két ország kulturális és tudományos kapcsolatai terén fontos szerepet játszik, a bécsi könyv- és levéltárak pedig elengedhetetlenül szükséges anyagot tartalmaznak a magyar történelem kutatóinak számára. Bécs a világközvélemény szemében mindig, mint Európa egyik kulturális központja szerepelt, és aki a magyarok közül Bécsben érvényesülni tudott (tudósok, írók, festők, zeneművészek, színpadi és zeneszerzők valamint színészek), annak számára nyitva állt a világ. A magyar kultúra ezt az ugródeszkát a jövőben sem nélkülözheti és már csak ezért is szükséges, hogy Magyarország Bécsben újból kulturális képviselettel rendelkezzen, ami hathatósan csakis egy diplomáciai képviselet keretén belül valósítható meg.

A nemzetközi hírverésnek és tájékoztatásnak legfontosabb kelléke a napisajtó. A magyar és az osztrák sajtó közt 1938-ig szívélyes kapcsolatok léteztek és számtalan 1919 után Bécsbe emigrált magyar újságíró dolgozott a bécsi lapok szerkesztőségeiben, részben igen nagy szerepkört töltve be. Az osztrák sajtó magas színvonala folytán nemzetközi viszonylatban is megállta helyét és a világ legfontosabb és legnagyobb napilapjai, amennyiben érdeklődtek a közép- és délkelet-európai politikai helyzet iránt, rendszerint Bécsben tartottak állandó tudósítókat. Az sem véletlen, hanem Bécs kiváltságos helyzetével magyarázható, hogy Csehszlovákia annakidején nagy anyagi áldozatok árán két napilapot adott ki Bécsben, és ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket mind Románia mind Jugoszlávia hasonló

52