Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

zárta, hogy az öröm mellett az éremnek van másik oldala is: félő, hogy jelentősen megnövekszik a nem kívánatos menekültek száma, ismét kialakul a csempészés. Ám, ha ténylegesen normális állapotok lesznek a határon, akkor néhány csempészbe beletörődnek - írta az újságíró.117 Ilyen értelemben beszélt még hónapokkal később a határzár felszámolásának következményeiről Peinsipp követ is Sebes István miniszterhelyettesnek.118 Több esetben felmerült az újságcikkekben, hogy „vasfüggönyt” csak áthelyezik és a drótkerítést valójában két-három kilométerrel beljebb ismét felállítják. A szocialisták központi lapja az Arbeiter Zeitung, arra figyelmeztetett, hogy a magyarországi belpolitikai helyzetben, az ország nemzetközi kötődésében nem történtek változások. A szerveződő osztrák hadsereg stratégái is változatlanul a keleti irányt tartották a legveszélyesebbnek. Az 1956. júliusában elfogadott harcászati utasítás két lehetséges változatot rögzített, mindkettő a Magyarország felől fenyegető támadást valószínűsítek te.119 Ennek a fényében nem meglepő, hogy a burgenlandi lakosság között riasztó hírek keringtek. Ok is attól féltek, mint a Die Presse c. napilap beszámolt erről, hogy Magyarország felől támadás éri az országot.120

A kormányzat és a politikai pártok megnyugvással, de figyelemmel az ország bonyolult bel- és külpolitikai helyzetére alapvetően inkább óvatos várakozással értékelték a változásokat. A legfontosabb az volt, hogy megszűnt egy akut veszélyforrás. Ezt tükrözte Raab kancellár említett szeptemberi nyilatkozata is, amikor hangsúlyozta, hogy a határzár eltávolítása „lényegesen hozzájárult” a kapcsolatok javulásához, és segít a további normalizálási folyamatban. Manfried Rauchensteiner a téma kiváló ismerője - talán eltúlozva - úgy véli, hogy a forradalom előtt nem csupán Bruno Kreisky külügyi államtitkár (miként azt emlékirataiban írta121), de sok más politikus, sőt Ausztria nagy része is érdektelenséggel viseltetett a magyarországi események iránt. Azaz ellentétben a katonákkal a politika nem érdeklődött a szomszéd ország iránt.122 Ezzel szemben tény, hogy Kreisky egy június elsején Sebes István külügyminiszter-helyettessel és Marjai József főosztályvezetővel folytatott megbeszélésén hangsúlyozta: „...külpolitikai síkon a szocialista párt is arra fog törekedni, hogy együttműködést létesítsen Magyarország és Ausztria között gazdasági és részben, ahol megy kulturális vonalon is.” Hozzáfűzte: „... neki meggyőződése, hogy az a fordulat, amely most Magyarországon végbemegy, illetőleg, amely a mi táborunkban végbemegy, komoly dolog. A pártban vannak még ilyen emberek,

117 Österreichische Neue Tageszeitung 1956. május 31. (3) Der Eiserne Vorhang hat ausgedient.

118 MOL XIX-J-l-u Külügyminiszter-helyettesek iratai. Sebes István iratai 53/se-1956 Feljegyzés a Peinsipp követtel folytatott beszélgetésről 1956. szeptember 7. „Olyasmit említett (t.i. Peinsipp), hogy bizonyos megszorító intézkedéseket terveznek, mivel a menekültek nagy része munkakerülő kalandor."

119 Vö. Manfried Rauchensteiner: Die Performance war perfekt In: Die Ungarnkrise 1956 und Österreich i. h. 240-241.

120 Die Presse 1956. május 16. (3)

121 Ezt korábbi, a témában készült tanulmányaimban magam is többször idéztem.

122 U.o. 243-244.

41