Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

mint ő, de nagyon sokan az egészet csak színháznak, kirakatnak tartják.”123 (kiemelés tőlem - G.L.)

Kétségtelen, hogy a politikusok többsége a bekövetkezett változások stabilizálására, úgymond bizonyításra várt. Peinsipp követ szeptember 22-én kelt jelentésében világosan megfogalmazta ezt. „... jobb lépésről-lé- pésre haladni és a dolgokat nem siettetni. Mindenek előtt arra van szükség, hogy a határon végleg nyugalom legyen, továbbá befejezzék a vagyonjogi tárgyalásokat, illetve megoldják a kettős állampolgárok és a családösszevonások kérdését és ezzel a lakosságban megértést, és visszhangot teremtsenek a további lépésekhez.”124 A fontolva haladás jegyében halogatták a parlamenti küldöttség látogatását, udvariasan elhárították Julius Raab meghívását. Másfelől arra is ügyeltek, hogy a magyar emigráció politikai szervezeteit távol tartsák az osztrák fővárostól. így megakadályozták a Varga Béla vezette Magyar Nemzeti Bizottmány áttelepülését New Yorkból Bécsbe.125

Ezekben a napokban viszont még Peinsipp sem ismerhette a magyar kormány újabb egyezmény tervezetét, a kishatárforgalom visszaállításáról, amelynek az 1926-os jogszabállyal sok ponton azonos, egyeztetett szövegét a belügy- és a külügyminisztérium képviselői szeptember 28-án fogadták el. Az aknazár felszámolása után ez a lépés lényegében visszatérést jelentett volna az 1948 őszén megszakadt folyamathoz. (Talán erre gondolt májusban Rákosi Mátyás, amikor a határ megszűnéséről beszélt.) A minisztertanács elé terjesztett szöveg bevezetője hangsúlyozta „ A magyar-osztrák határ menti lakosságot jelentős rokoni kapcsolatok fűzik össze. Mindkét oldalról felmerült a kívánság, hogy könnyítsük meg az utazásokat, a kölcsönös látogatásokat a határsávban lakók részére.”126 A tárgyalások megkezdésére vonatkozó magyar jegyzék október 18-án jutott el Bécsbe. Válasz már nem érkezett.

Ha az 1956 márciusától eltelt fél esztendő történéseit nézzük az enyhülés, a normahzálás felé mutató magyar kezdeményezések elsősorban a bizalomépítést segítették a két ország között. A különböző szintű diplomáciai egyeztetések, a szakkérdésekben folytatott megbeszélések, és nem utolsó sorban a pártpolitikai szintű enyhülés jelei rövidebb-hosszabb távon a két ország között a normalizálás esélyével kecsegtettek. Legalábbis olyan mértékben, ahogyan az a forradalmat követő majd egy évtized végén kialakult.127

123 MÓL XIX-J-1-j Ausztria 5/f KüM 005373/1956 Púja Frigyes követ jelentése.

124 Lásd a 116. számú dokumentumot.

125 Az interjú: Szabad Nép 1956. szeptember 7. (1), a kommentár: Szabad Nép 1956. szeptember 8. (1) Jó szomszédokhoz méltón

126 MÓL XIX-J-1-j Ausztria IV 32. 007077/1956

127 Az 1956. októberétől 1964 őszéig terjedő időszak magyar-osztrák diplomáciai kapcsolatainak dokumentumait az „Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1956-1964” c. kötetben (Budapest, Magyar Országos Levéltár, 2000) közöltük.

42