Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)
Bevezető
nélkül maradt, ám a következő esztendőben megmozdult a magyar vezetés. Több hónapos tárgyalást követően 1953. május 12-én egyezményt írtak alá a dunai hajózásról,47 majd ősszel asztalhoz ültek a vagyonjogi kérdések szakértői. A következő évben tárgyalások kezdődtek egy növényvédelmi megállapodás létrehozásáról és a határ menti folyók szabályozásáról.48 Sztálin halálát követően az új szovjet vezetés által meghirdetett enyhülési politika árnyékában igen lassan megindult a magyar külpolitika elmozdulása, noha az egyes kelet-európai országok önálló külpolitikai mozgástere változatlanul nagyon korlátozott maradt. Olivier Rességuier budapesti osztrák ügyvivő 1953. november 11-én kelt jelentésében még azt írta Figl külügyminiszternek: „Külpolitikai tekintetben az új kurzus azért sem hozhatott változást, mert magyar külpolitika nincsen, mivel a magyar kormány, melynek léte kizárólag azoknak az akaratától függ, akik a Szovjetunióban a hatalom birtokosai, nem folytathat önálló politikát.”49 A Nagy Imre nevéhez fűződő ún. korrekciós politikai irányvonal külpolitikai téren nem is irányzott elő változásokat. Jellemző módon az MDP KV 1953. júniusi, a Rákosi-Gerő-csoport politikáját, főként a gazdaságpolitikában elkövetett hibákat, keményen bíráló nevezetes határozata külpolitikai kérdéseket egyáltalán nem érintett.50 A kormányprogramot is ez jellemezte, noha 1953. augusztusában a nyugati országok külképviseletei felé történő nyitásról a bécsi követséghez intézett minisztériumi utasítás erre a programra hivatkozott.51 A változások kétségtelen jele volt, hogy az MDP 1954. májusi III. kongresszusán, majd júniusban a parlamentben, a költségvetési vitában szó eshetett a magyar-osztrák viszony lassú javulásáról. Ezzel kezdetét vette az enyhülés verbális szintű korszaka. Ennek feleltek a meg a külügy áprilisban és szeptemberben a bécsi külképviselethez intézett leiratai, amelyek kiemelten hangsúlyozták a két ország viszonya javításának fontosságát, a fennálló vitás kérdések megoldásának fontosságát.52 A diplomáciai kapcsolatokban előrelépés egy évvel később következett be. Az osztrák kormány 1954. június 22-i ülésén hatalmazta fel a külügyminisztert, hogy készítse elő Magyarországgal és Lengyelországgal a normális viszony helyreállítását. 1954. július 14-én azután megszületett a megállapodás arról, hogy a követi rangú ügyvivők helyébe kölcsönösen tényleges követeket neveznek ki.53 Ezt követően a július 26-i minisztertanács budapesti követté nevezte ki Olivier Rességuier addigi ügyvivőt,54 aki 47 MÓL XIX-J-36-a Bécsi követség 42/1953 48 MÓL XIX-J-1-j 1. doboz 1/b. 002545/1955 A bécsi magyar követség 1954. évi összefoglaló jelentése. 49 ÖStA AdR BKA/AA Pol.-II. Ungarn GZ 142. 500/1953 Rességuier egyébként is erős kritikával figyelte az 1953 júniusi kormányprogram végrehajtását és úgy vélte, nem hozott számottevő fordulatot. 50 Az MKP KV 1953. június 27-28-ai ülésén elfogadott határozatot lásd: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. Főszerk. Izsák Lajos. Napvilág Kiadó. Bp., 1988. 188-212. 51 Lásd a 60. számú dokumentumot. 52 69. és 72. számú dokumentumok. 53 Szabad Nép, 1954. július 15. 54 ÖstA AdR BKA/AA Pol. Il.-Ungarn 2. GZ 201. 932/1954 28
