Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)
Bevezető
deklődésre számot tartó társadalombiztosítási kérdésekről.15 1947-ben több egyezménytervezetet - köztük a legjelentősebb kishatárforgalmi megállapodást - már parafáltak. Megállapodás született arról is, hogy az ún. pozsonyi hídfőhöz tartozó községek (amerre a régi bécsi országút haladt) Csehszlovákiához történt átcsatolását követően közvetlen közúti összeköttetést létesítsenek a hegyeshalmi-nickelsdorfi közút kiépítésével.16 A kapcsolatoknak ezt a fázisát, ha korlátozott módon is, de pozitív szakaszként értékelhetjük.17 Az ún. soproni kérdés, azaz a régi osztrák területi igények körül (összekötve a magyarországi németek kitelepítésével) különböző helyi szervezetek és egyesületek által 1945 októberében a sajtóban, majd 1946 tavaszán a kommunisták és a szociáldemokraták által a parlamentben is felszított kampány érdemben nem befolyásolta a kapcsolatok alakulását. Az osztrák kormány képviselői 1946 késő tavaszán végképp elhatárolták magukat ezektől az akcióktól.18 A legjelentősebb tényleges előrelépés természetszerűen a kereskedelmi kapcsolatok terén született: 1947 március 11-én fizetési,19 majd 1948. június 3-án árucsere megállapodásokat írtak alá.20 Az előbbi az elvi kérdéseket tekintve majd 15 esztendőn át a kereskedelmi kapcsolatok keretéül szolgált, míg az árucsere-szerződés a kereskedelmi kapcsolatok felügyeletére és folyamatos megújítására egy kormányközi vegyes-bizottságot állított fel. A régi politikai jogi és gazdasági kapcsolatrendszerhez történő visszatérési folyamat, a demokratikus berendezkedésű államok között szokásos viszony továbbfejlesztése 1947 késő őszétől mindinkább akadozni látszott. Ebben nyilvánvalóan nem Ausztria korlátozott szuverenitása, hanem a nemzetközi helyzet változása, a nagyhatalmi ellentétek kiéleződése és a kommunisták magyarországi befolyásának erősödése játszottak szerepet.21 Az ún. jobboldali összeesküvési ügy, majd Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolításának ausztriai sajtóvisszhangja - elsősorban a Die Presse és az 15 MÓL XIX-J-1-k Ausztria 9/a KüM 70278/7/1946 16 Lásd a 41. sz. dokumentumot. 17 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján megjelent ausztriai tanulmánykötetben (Die ungarische Revolution und Österreich 1956 Hgb. von Ibolya Mürber und Zoltán Fónagy, Czernin Verlag, Wien) Martin Pammer ezzel szemben egybe mossa és negatívan ítéli meg az 1946-1956 közötti évtizedet, nem érzékelvén az 1947/1948-ban bekövetkezett törést, (i.m. 132.) 18 Vö. Klaus Fiesinger: Ballhausplatz-Diplomatie 1945-1949. Reetablierung der Nachbarschaftsbeziehungen und Reorganisation des Auswärtigen Dienstes als Formen außenpolitischer Reemanzipation Österreichs (Tuduv-Verlag München 1993) 309-315. A magyar politikai élet vezetői és a közvélemény igen élesen reagáltak az Ausztriából érkező hírekre. Id. Antall József újjáépítési miniszter a kormány 1946. április 8-i ülésén is szóba hozta Burgenland kérdését, mondván, hogy „az osztrákok éppen olyan bűnösök voltak, mint mi, ha revízióról lenne szó feltétlenül kellene valamit Burgenlandból is visszakövetelni. Ott értékes magyar lakosság van.” (Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei i.m. 470.) 19 MÓL XIX-J-1-f Lejárt nemzetközi szerződések. Ausztria 2. 20 MÓL XIX-J-1-f Lejárt nemzetközi szerződések. Ausztria 2/1 Melléklet. 21 A nemzetközi helyzet változásának folyamatára, a hidegháborús helyzet kialakulására Békés Csaba: Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttüzében 1945-1990 (Gondolat, Budapest 2004) 37-52. 23
