Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

podás született a határ menti közigazgatási hatóságok vezetői között Szombathelyen 1946 januárjában. Nyilvánvalóan minden esetben azzal a céllal, hogy biztosítsák a normális mindennapi életvitelt (rokonlátogatások, határon átnyúló birtokok művelése stb.) a szétszakított területen.

Természetesen gyorsan sor került gazdasági jellegű megbeszélésekre is, hiszen a két világháború között a két ország kiterjedt kereskedelemi kapcsolatban állt egymással, amelyek alapot adhattak a folytatáshoz. A jó ausztriai kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek már 1945 nyarán lépéseket tettek különböző szállítási megállapodások előkészítésére. A Magyar Általános Árucsere-forgalmi Kft. képviselője Szilágyi Kálmán a Magyar Általános Hitelbank támogatásával, egyezményt kötött arról, hogy kompenzációs alapon bányafáért, papírért, bőrért szenet, sokféle élelmiszert szállít a szomszédos országba.3 Megállapodását azonban felül írta a kormányzati szándék, amely figyelemmel az ország gazdasági helyzetére (elsősorban a jóvátételi szállításokra) kereskedelmi egyezmény létrehozását tűzte ki célul. A folyamat közbeeső állomását jelentette 1945 késő nyarán az ún. Vorosilov-féle szerződés, amelyet a SZEB elnökének engedélyével magyar szén és osztrák bányafa cseréjéről kötöttek. Néhány hónappal később azután megkezdődtek a hivatalos minisztériumi tárgyalások, majd némi nehézségek árán4 1945 decemberében megszületett egy rövid távú kereskedelmi egyezmény, amely az osztrák nyersanyagok és ipari félkész-termékek szállításáért elsősorban a magyar élelmiszerexportot aktivizálta. A kereskedelmi szerződés előkészítése során azonban már élesen felvetődött az Ausztriában lévő elhurcolt magyar vagyon visszaszolgáltatásának kérdése, és a visszaszolgáltatás jogosságának elismertetése, konkrét intézkedésre azonban nem került sor.

1946 januárjában, az osztrák külügyi hivatal egyik vezető tisztviselője, Rudolf Seemann látogatott Budapestre, azzal a céllal, hogy tájékozódjon a hivatalos kapcsolatok felvételének lehetőségéről és a magyarországi osztrák (német) vagyont érintő, egyre súlyosabb szovjet intézkedésekről, megkísérelje megakadályozni az osztrák vállalatok itteni vagyonrészeinek a Szovjetunió részére való átadását. Megbeszélései - többek között Gyöngyösi külügyminiszterrel, Sebestyén Pál államtitkárral, Gordon Ferenc pénzügyminiszterrel, Vas Zoltánnal a Gazdasági Főtanács főtitkárával, Auer Pál kisgazda képviselővel, amerikai és magyar diplomatákkal - meggyőzték őt arról, hogy a magyarországi politikai helyzetet alapvetően a kommunisták uralják, akik a szovjet érdekeket képviselik. Ily módon nincs realitása annak, hogy bármilyen módon megakadályozzák az itteni (eredetileg) osztrák vagyonnak - a potsdami határozatok alapján - a Szovjetunió számára történő átadását.5

3 Magyar Országos Levéltár (MÓL) XIX-J-l-f-19 1/la Budapest, 1945. augusztus 28.

4 Az osztrák kormány a szövetséges hatalmak segítségét kérte a súlyos bécsi élelmezési nehézségek megoldására. A magyarországi SZEB 1945. októberében és novemberében három alkalommal kereste meg a magyar kormányt, de megkeresésére minden esetben nemleges választ kapott. A jóvátételi szállítások, a rossz terméseredmények nem tették lehetővé az élelmiszer- szállításokat Ausztriába, amit azonban az osztrák kormány barátságtalan lépésként értékelt.

5 Österreichisches Staatsarchiv, Archiv der Republik. Bundeskanzleramt/Auswärtige Angelegenheiten. (A továbbiakban: ÖStA AdR BKA/AA) Pol. II. Österreich 2 GZ 110.095/1946 (110.135)

20