Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)
Iratok
ügyletek lebonyolítására, úgy mint a múltban is. A jegyzőkönyvhöz mellékelt árulisták új cikkei és régi cikkeinek felemelt jelentősebb tételei magyar kiviteli vonalon a következők: kenyérgabona (jelenleg csak búza) 2.000 tonna, sörárpa 10.000 tonna, élőmarha 200.000 dollár, tojás 350 tonna, cukor 900.000 dollár, melasz 2.000 tonna, gyümölcs és főzelék 150.000 dollár (p.m. még 100.000 dollár), cukorrépa szelet 1.000 tonna, búzakorpa 1.000 tonna, ablaküveg 250.000 dollár, panofix áruk 150.000 dollár, szerszámgépek 100.000 dollár, rádiócső, izzólámpa és ezek alkatrészei 300.000 dollár, gyógynövények 50.000 dollár, különféle cikkek 200.000 dollár. Főbb osztrák kiviteli tételek: sürgönypózna 10.000 köbméter, sinter- magnezit (csepkőmagnezit) 2.000 tonna, elektro-korund és köszörű-kövek 270.000 dollár, cigarettapapír 100 tonna, különféle papíráruk 50.000 dollár, pamutfonal 100.000 dollár, papírnemez 100.000 dollár, vas- és acéláruk 400.000 dollár, vasúti sínek 3.000 tonna, gépjármű alkatrészek és pótalkatrészek 150.000 dollár, traktorok 190 darab, golyóscsapágyak 50.000 dollár, különféle cikkek 400.000 dollár. A tárgyalások mindvégig nagyon barátságos szellemben folytak le. Egy ízben fordult elő, hogy Reichmann117 osztrák földmívelésügyi minisztériumi osztályfőnök - aki különben mindvégig nagyon szívélyes és feltűnően kedves volt - mikor egy osztrák agrárbehozatali kívánságot nem tudtunk teljesíteni, tréfás hangon ugyan, de komolyan gondolva a magyar küldöttség felé odaszólt, hogy „mi nem tehetünk róla, hogy önöknél földbirtokreformot hajtottak végre.” A magyar küldöttség erre a kijelentésre nem válaszolt, ott az adott helyzetben helyesebb volt a kijelentést „nem meghallani”. A tárgyalások fő nehézségét az okozta - s ez volt a legfőbb oka annak, hogy nem sikerült a kontingenseket még nagyobb mértékben kibővíteni, hogy a magyar kívánságoknak megfelelő osztrák exportcikkek nem álltak megfelelő mennyiségben rendelkezésre. Az osztrákok különböző papírárukat szerettek volna nagyobb mértékben szállítani, ebben az esetben hajlandók lettek volna másodrendű magyar mezőgazdasági exportcikkeket is nagyobb mértékben átvenni. Nagyon nehézményezték az osztrákok, hogy nem veszünk át tőlük sót. Szinte könyörögtek, hogy legalább a nyugati határszéli megyéink sószükségletét lássuk el osztrák sóval. Ezt a kívánságukat a jegyzőkönyvbe is felvették abban a formában, hogy kérik a magyar delegációt, hogy ezt a kérdést a jövő gazdasági évre vonatkozólag jóindulatúan kezeljék. Kiemelem, hogy az osztrákok igen nagy súlyt helyeznek arra, hogy a még múltban lekötött takarményvetőmagokat megkapják. Ez a kérdés a tárgyalások folyamán hivatalosan nem került szóba, miután ennél a cikknél kontingensemelés nem jöhetett számításba, de magánbeszélgetések alkalmával azt állandóan hangsúlyozták. Ok ugyanis, miután Magyarországon a részükre szükséges mennyiséget lekötötték, nem vettek át máshonnan, holott erre - kijelentéseik szerint - Olaszországból és Franciaországból módjukban lett volna. Jelenleg azonban a helyzet az, hogy magyar részről nem 117 Reichmann, Alexander Dr. 163
