Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 3. A tanács társadalmi háttere (családi kapcsolatok és ingatlanbirtoklás)
142 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Szintén lehet valami összefüggés a liszkai Barthalyus (Barthalyws) Gergely és György, valamint a tolcsvai Barthalyus Barabás között. Az általuk viselt név ugyanis a Pereyhez hasonlóan szokatlan és ritka. Hármójuk közül egyébiránt Gergely templomgondnok is volt.507 Egy Tolcsva és Olaszi közötti családi kapcsolatot bizonyít a már említett tolcsvai Skolasztika asszony esete is. Az egyik testvére az a Krisztina volt, akinek a férje az Olasziba való Tót (Thoth) Tamás.508 Érdekesek azok az esetek, amikor polgárok más településeken tűnnek fel, mint egy-egy ügy tanúi. Ilyenkor nyilvánvaló módon szőlőbirtokosok lehettek és így, extraneusként vettek részt az ügyletekben, még ha azt külön nem is említik. Valószínűleg ilyen minőségben tanúskodott többek között Tolcsván 1505-ben a liszkai Lörincz István, adott el szőlőt Újhelyen 1481-ben a terebesi Daro Péter és Liszkán a tolcsvai Oroszlán (Oroslan) Balázs.509 Szántón 1485-ben három tály- lyai polgár szerepelt szőlőbirtokosként, mégpedig a Fevenyes-hegyen.510 Tály- lyán a szántói extraneus ok száma szintén feltűnően nagy volt, így azt gondolhatjuk, hogy itt sokkal többről lehet szó. 1485-ben és 1487-ben például tucatnyi szántói polgár tanúskodott egy adásvételnél Tállyán.511 Ha a szántóiak nem csupán szőlőbirtokosi minőségükben jelentek meg csoportosan Tállyán, akkor csak az lehet a magyarázat, hogy itt a későbbi hegyaljai összetartozás-tudat egyik korai előjeléről lehet szó, ami talán a szokásjog gyakorlása során való együttműködésben jelenhetett meg. A hegyaljai mezővárosi társadalommal kapcsolatosan még egy fontos dologról kell röviden szólni. Nyilvánvaló, hogy a vezető réteg egy jelentős része aktívan foglalkozott a borkereskedelemmel. A számos példa közül csak néhányat említsünk meg. Az 1518. évi újhelyi főbírónak, Bochmann (máskor Poschman) Györgynek a bártfai Bernát succentor tartozott egy nagyobb összeggel. A tartozást - sok más ismert esethez hasonlóan - valószínűleg itt is boreladás eredményezte. 1521-ben végül az évek óta húzódó adóssági ügy megoldódni látszott, mivel a bártfai tanács úgy döntött, hogy Györgyöt 14 forinttal kell kielégíteni. Igaz, ez végül nem történt meg.512 Szintén Újhelyen, 1515-ben a magisztrátus a helyi lakos Krizsán (Crisan) Tamást boreladás kapcsán megillető 12 forint érdekében írt egy levelet a bártfai tanácsnak. 1497-ben Miklós újhelyi kereskedő is ugyanilyen ügyben küldött levelet a bártfaiaknak.513 507 DL 31 964. (1479) és DF 229 261. (1505). sós DF 229 629. (1520). 509 Sorrendben: DF 229 261., DL 18 590., DL 63 870. (1489), 510 DF 215 140. 511 DF 215 141. és DF 215 343. 512 DF 217 669. és DF 217 937. 513 DF 217 474. és Iványi: Bártfa levéltára 3323. sz.
