Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 3. A tanács társadalmi háttere (családi kapcsolatok és ingatlanbirtoklás)
III. A tanács és társadalmi háttere 143 Göncön a mezővárosi kiadványok kivétel nélkül az eladott bor ki nem fizetése, vagy egyéb tartozás tárgyában íródtak. A források alapján egy borkereskedelemmel foglalkozó polgár széles körű kapcsolatrendszert tudott kiépíteni. Kiválóan példázza ezt a mezőváros 1514. évi levele, amelyet ilyen tartozás ügyében küldtek a bártfai tanácsnak, a polgártársukat, Rezik Pált megillető pénz érdekében. Pál ismeretségét jól mutatja, hogy másnap Kapi Miklós szádvári várnagy is írt egy levelet az érdekében Bártfának.514 A polgárság társadalmi kapcsolatait demonstrálja az is, hogy 1502-ben Me- zőzomborban egy újhelyi özvegyasszony, Kenyeres Benedek felesége, Ágota az újhelyi plébánossal és több nemesi státuszú személlyel közösen vásárolnak egy szintén nemesi birtokrészt, mégpedig a leleszi konvent előtt. Ebben az esetben nyilvánvalóan üzletfelekként szerepelnek, és elképzelhető, hogy Ágota a tőkéjével szállt be a vásárlásba.515 Persze nem minden özvegyasszony volt ilyen vállalkozó kedvű. A már említett szikszói Korcsolyás János esküdt özvegye a férje által halál utáni adománnyal rá, majd a lechnici karthauziakra hagyott két szőlőjét azért adta át már életében a kolostornak, mivel már előrehaladott kora és szegénysége miatt nem volt képes azokat megművelni. A kolostor cserébe az özvegy szükséges élelemmel és ruházattal való ellátását vállalta magára.516 Néha a polgárság azon törekvéseit is megfigyelhetjük, hogy luxuscikkeket szerezzenek be, vagy birtokoljanak. 1412-ben Thathar Balázs pataki hospes felesége és lánya nemeseknek adtak vissza egy őket vásárlás címén megillető földdarabot, amiért cserébe 50 forintot és 8 vég kölni posztót kértek.517 A fent említett példák alapján úgy tűnik, hogy a hegyaljai mezővárosok vezető rétege a bortermelésre és a borkereskedelemre - gyakorlatilag tehát a szőlőbirtokaira - alapozta helyi befolyását. A mezőváros irányításában játszott kiemelkedő szerep részben ezen a gazdasági alapon, részben pedig családi kapcsolatain és személyes ismeretségein múlt. A magisztrátus közelébe kerülő családok szorosra zárták soraikat és nyilván valamilyen ésszerű logika szerint osztották fel egymás között évről-évre a tanácsbeli helyeket. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen szerepet játszik ebben a társadalmi státuszban az a kézműipar, amelyet a kutatás már régóta a mezővárosi fejlődés egyik legfontosabb motorjának tart. A kérdés alapvetően nyelvészeti, névtörténeti probléma, mivel a mezővárosi lakosság kézműves tevékenységére vonatkozólag a személyneveken kívül más forrásokkal alig rendelkezünk. 5,4 DF 217 431. és Iványi: Gönc 55. jegyzet. (DF 217 382.). 515 DL 68 141. 516 Tehát mai fogalmaink szerint egy eltartási szerződést kötöttek. DL 10 258. (1414): „cum iám ipsam in etate adulta et senili foret, et miserabiliter pauperime degat et vitam ducat, vineas premissas colere posse facere nequeat". A kolostor ezért „quousque eadem domina viveret vestimenta et alia necessaria" biztosít a számára. ZSOIII. 2117. sz. 517
