Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
86 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Jól mutatja ezt Tállya mezőváros esete, amelyet a saját okleveleiben a tanács - ahogy fentebb láthattuk - szinte mindig oppidumként nevez meg, máskor viszont oppidulumként, kicsinyítő képzős formában szerepel a kifejezés.312 Jellemző módon ugyanekkor a szepesi káptalan, mint külső szemlélő a saját szemszögéből értékelte és következetesen csupán possessionak tekintette a települést.313 Patak élén a 14. század eleji kiadványaikban villicus állt, tehát a helyiek önértékelése szerint lakhelyük villa volt. Mint korábban láttuk, ennek nincs jelentősége, mivel a 14. században a terminológia használatában még nagyobb eltérések is lehettek. A század folyamán - mint királynéi tulajdonú várost - általában civitasként említik, de a 15. századra legtöbbször már csak az oppidum elnevezésre tartották érdemesnek, a Zsigmondtól kapott kiváltságlevél ellenére is. Ennek fényében - bár Patak urbanizációjának magas fokát nem vonhatjuk kétségbe314 - figyelemre méltó a mezőváros polgárai által még a kora újkorban is alkalmazott civitas önmegnevezés.315 Újhely Patakhoz nagyon hasonló fejlődést mutat, ezért nem véletlen, hogy a civitas terminológia használata itt is többször megjelenik, leggyakrabban a 14. században, de használata a középkor végéig a saját kiadványokban az oppidum megjelenése mellett sem ritka, sőt, ha említik a település státuszát, sokhasznált kifejezések tekintetében ő is elsősorban a változatosságra hívja fel a figyelmet, arra, hogy „minden oppidum egyedi jellegű", ami a terminológiában is kifejezésre jut. Ladányi: Az oppidumok jogélete 5. A civitas-oppidum problémára lásd még Lakatos: Hivatali írásbeliség 9-10. és Gulyás: Civitas vagy oppidum. 312 DF 269 696. (1506): „domum suam, in oppidulo Thalya fundatam". Ugyanígy nevezi a helyi plébános is, valamikor 1510 és 1530 között keltezett levelében (DF 217 923.). 313 A szepesi káptalan kapcsolódó oklevelei - DF 215 201. (1486): „vineam ipsorum in territorio possessionis Naghtalya vocate", valamint DF 217 955. (1521): „quandam vineam suam, in promontorio Palotha nuncupato, in pertinentia possessionis Thalya". Stb. A possessio fogalom tartalma a 13. század első évtizedeitől kezdett a 'javak' és 'birtok' jelentéstől a 'falu' jelentés felé eltolódni. A század végén már aránylag következetesen használták az oklevelek, mint a villa szó szinonimáját. Bár az eredeti jelentése is tovább élt, a 15. századra a törvények szövegében is egyre inkább falut értettek rajta. Jellegzetessége, hogy a birtokos birtokjogát is magában foglalta, a villa kifejezéssel ellentétben. Szabó: Falurendszer 51-54. 314 Mutatja ezt a fejlettséget, hogy amint azt korábban már említettük, Kubinyi András elemzése szerint a mezőváros 21 centralitási ponttal a harmadik, „kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok" kategóriájában található, olyan városok társaságában, mint például Bács, Lippa, Debrecen, Veszprém, vagy éppen Csanád. Kubinyi: Késő középkori városhálózat 30. 315 A bekezdés elején említett „villa" adatokra lásd 124. jegyzet. A tanács a rongálódás miatt datálhatatlan, valószínűleg 1358 és 1360 körűire keltezhető kiadványában már a „territorio civitatis nostre" kifejezést használja. - DL 47 939. A 15. századi „oppidum" adatokra néhány példát említ Csánki I. 338. A kora újkori civitas terminológia az említett áthelyezett oklevélben található (54. jegyzet). A civitas szónak két olyan jelentése volt, ami számunkra fontos lehet. Egyrészt magát a települést jelentette: 'város' (de „oppidum" és néha „villa" értelemben is használatos volt), másrészt pedig a polgárok közösségét értették rajta, kiemelve e közösség jogi személyiségét is: „communitas civium ut persona certis iuribus praedita". - Lexicon Latinitatis II. 137.
