Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 2. Szőlőművelés, borkereskedelem, extraneus birtoklás és az önkormányzat
11. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 75 A 14. századtól az ismert külsősök száma jelentősen megnőtt. A legkülönfélébb rendű és rangú személyek és intézmények jelentek meg a területen. 1305-ben hotykai nemesek Patakon, 1307-ben újhelyi polgárok Zedluch és Nouka között, 1426-ban pedig az újhelyi pálosok Báriban bírtak szőlőt.263 1475-ben szintén ők állnak perben egy leleszi jobbággyal, név szerint János szűcs fia Mihállyal egy kistoronyai szőlőért.264 1502-ben az újhelyi plébános és egy szintén újhelyi özvegyasszony vett szőlőt Zomboron, 1506-ban pedig a terebesi pálosok bírtak két szőlőt Tolcsván.265 Szikszón 1523-ban tarcali és keresztesi extraneusok jelentek meg.266 Az idegen birtokosok számának növekedése igazán a 15. század közepétől gyorsult fel. Ebben a legnagyobb szerepet a közeli három szabad királyi város: Kassa, Bártfa és Eperjes polgárainak csoportos és egyéni szőlő- és házvásárlásai játszották. A Hegyalja területén az első ismert városi szőlőbirtokról 1467-ből van adatunk. A nem a Hegyalja területéhez tartozó mezővárosunkban, Szikszón azonban már 1408-ban is bírt egy kassai polgár, Durst András posztómető egy szőlőt, igaz csak zálogként. Az eset jól példázza, hogy a mondott városok polgársága ekkoriban kezdett el érdeklődést mutatni a Hegyalja és környéke szőlőbirtokai iránt. A magyar középkor nagyjából utolsó hetven évében a városi tulajdonú hegyaljai szőlőbirtokok száma már a félszázat is meghaladta.267 Az extraneus birtoklás növekvő jelentőségét alapvetően a szőlőműveléssel járó szabad birtokforgalom eredményezte, amely lehetővé tette az idegenek birtokszerzését. Az viszont, hogy ez a folyamat éppen a 15. század második felében zajlott le, leginkább a szerémségi borvidék török betörésekkel kapcsolatos hanyatlásának tudható be. Ráadásul Mátyás király 1482-ben megtiltotta, hogy a szerémségi borokat Tiszalúcnál északabbra szállítsák, így egyre inkább előtérbe kerülhettek más térségek borai.268 A folyamathoz mindezek mellett a felvidéki városoknak a borfelvevő Lengyelországgal folytatott, ekkor fellendülő kereskedelme is hozzájárulhatott, ami arra ösztönözte polgáraikat, hogy bort vásároljanak, vagy egyenesen szőlőt szerezzenek a Hegyalján.269 Azt is nearum, et fundi dicti Ioharmis, quas idem in villa Pofok habere dicebatur". 263 DL 57 233., Bándi: Pálosok oklevelei 689-690., Bándi: Pálosok oklevelei 703-704. 264 Bándi: Pálosok oklevelei 712. 265 DL 68 141, Bándi: Pálosok oklevelei 678. 266 Bándi: Pálosok oklevelei 608. A példákat tucatjával lehetne sorolni. 267 1467 és 1526 között a fenti városokból legkevesebb 55 polgári és közösségi szőlőbirtokosnak volt a Hegyalján összesen 89 szőlőbirtoka. Gecsényi: Városi szőlőbirtokok 343. A városok szőlőgazdálkodására lásd Gecsényi: Bártfa szőlőgazdálkodása. A szikszói oklevél jelzete: DL 70 768. 268 Belényessy: Szőlőtermelésünk 21-22. Különösen 57. jegyzet, Draskóczy: Borkereskedelem 99-100. (különösen a 3. jegyzet hivatkozásai!). 269 Talán éppen egy ilyen Kassa-Krakkó kereskedelmi kapcsolat során kerülhetett zálog gyanánt egy krakkói polgár kezébe az a műveletlen tállyai szőlő, amely korábban Yasko János kassai polgáré volt. - DF 269 936. Főleg a kassaiak profitáltak sokat a borüzletből, de a bártfai- ak is meglehetősen intenzív kereskedelmet folytattak a környékbeli, azaz határmenti lengyel kisvárosokkal, valamint Krakkóval. A bártfai levéltár oklevélanyaga több mint egy tucatnyi
