Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 2. Szőlőművelés, borkereskedelem, extraneus birtoklás és az önkormányzat
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 73 dik, „közepes városfunkciót ellátó mezővárosok" között, 16 ponttal.250 Liszka, Szántó és Telkibánya szintén a jelentősebbek közé tartozik, mindhárom az 5. csoportba, azaz a „részleges városfunkciójú mezővárosok" közé került, pontszámúk 15,12, illetve ll.251 Ez a bő féltucatnyi oppidumunk tehát az átlagos mezővárosoknál fejlettebb lehetett, viszonylag jelentős városi funkciót tölthettek be. Ennél kevésbé volt fejlett Tárcái (8), Bodrogkeresztúr (7), Tolcsva (6), Mád (5), és Tállya (5).252 Főleg a harmadik központi-hely kategóriában lévő három településünk helyzete érdekes: ebbe a csoportban ugyanis a Kubinyi által felmért csaknem országnyi területről besorolt településből csupán 26 található, 2 királyi szabad, 7 földesúri és 17 mezőváros, azaz nyugodtan kijelenthető, hogy a vizsgált Patak környéki régió reprezentációja ebben a kategóriában - főleg az itt található mezővárosok kis számát figyelembe véve - kifejezetten erősnek nevezhető. Ennek az oka pedig egy olyan tényező, amely csaknem mindegyikük esetében alapvető jellegzetesség volt és arculatformáló erővel bírt: a szőlőművelés kiemelkedő szerepe a helyi gazdasági életben. 2. Szőlőművelés, borkereskedelem, extraneus birtoklás és az önkormányzat A hagyomány szerint Könyves Kálmánnak már a 12. század elején volt Tar- calon borospincéje, de a szőlő első hiteles, okleveles említése a Hegyalján csak 1248-ból, Liszkaolaszi területéről ismert, mégpedig IV. Béla szepesi káptalannak szóló adományleveléből.253 1252-ben Patak és Olaszi között már tudomásunk van négy szőlőműves családról. 1271-ben a régebbi és a tatárjárás után újonnan telepített, Olasziban lévő szőlők tizedét V. István király az egri püspöknek adományozta, ugyanebben az évben a gönci bortizedekről is szó esik, 1275-ben pedig Aszaló bortizedét is említik.254 A szepesi káptalan 1286. évi ellátmányában már szólnak pataki borról is.255 Az okleveles anyag alapján a szőlőművelés Zemplénben és környékén a 14. század elejére már szélesebb körben is elterjedt.256 Csak néhány példa: Néme250 Kubinyi: Késő középkori városhálózat 30. Patak és Újhely Éder Katalin számításai alapján 23, illetve 15 pontot kapott. Éder: Mezővárosi plébániatemplomok 9. 251 Éder: Mezővárosi plébániatemplomok 7-8., Kubinyi: Központi helyek 516-517. 252 Éder: Mezővárosi plébániatemplomok 7-10. 253 Feyér: Szőlő- és bortermelés 23., illetve CDHIV/2.21.: „vineam cum uno situ curiae in Potak". 254 Reg. Arp. I. 979. sz. Átírása 1257-ből Uo. I. 1172. sz.; A többi adatra vonatkozólag lásd Balassa: Tokaj-Hegyalja 30., Diplomata Hevesiensis 37. és Uo. 42.: „De decimis etiam ... tres villas Manhardi comitis Ozalou, Apathi, Julay vocatas". 255 Szűcs: Utolsó Árpádok 359. - „tunelle vini de Potok". 256 Ekkorra ez a jelenség egyébként már országosan is megfigyelhető volt. A fehérvári prépost- ság népei például 1229-ben már nagyszámú művelt és műveletlen szőlőbirtokkal rendelkeztek, és a 13. századi vámtarifák is rendszeresen említették már a bort, mint fontos kereskedelmi terméket. Solymosi: Adózás első korszaka 25-27.
