Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
72 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján A fenti zavaros események a mezőváros önkormányzatára és mindennapi nyugodt életére nem gyakorolhattak kedvező hatást, bár közvetlenül erre vonatkozó konkrét adatunk nincsen. Ami viszont egyértelmű: Szikszó jelentősége mindezek ellenére sem csökkent, sőt, 1467-ben, 1470-ben és 1472-ben sókamara fennállásáról is van adatunk a településen.246 Szikszót egyébként felerészben még a középkor végén is a Perényiek bírták.247 A mezőváros tanácsa 1406-ban bukkant fel először a forrásokban, ekkor élén bíró és 10 (a későbbiekben viszont már 12) esküdt állt.248 A 15. században a magisztrátus több alkalommal állított ki öröklevelet, általában szőlővel kapcsolatosan. A település lakosságával összefüggésben meg kell még jegyezni, hogy közöttük német etnikumhoz tartozók is élhettek, amit a 15. századi német személynevek, valamint a 15. században a forrásokban rendszeresen felbukkanó Magyar- illetve Némethegy nevű szőlőhegyek is jól mutatnak.249 A vizsgált települések a centralitási pontrendszerben Ahogyan láthattuk, vizsgált mezővárosaink meglehetősen sokfélék voltak és igen változatos történettel bírtak. Van köztük 13. századi városprivilégiummal rendelkező; eredetileg vallon /zospes település, mely egykor ispáni székhely is volt; bányaváros, amely a 15. századra már többé-kevésbé mezővárossá alakult; királyi, egyházi, és magánföldesúri tulajdonban lévő mezőváros; néhányuk pedig egyszerű faluból felemelkedve, mindenféle privilégium nélkül, azaz a korszakban nyilván leggyakoribb úton, szerves fejlődés eredményeként érte el az oppidumdk szintjét. A kezdetben német lakosságú Gönc, Szikszó, de leginkább a több kolostorral bíró Patak kifejezetten városias település lehetett a 15. századra, míg néhányuk jelentősége alig-alig haladta meg a falvakét. Az imént a fejlődésükkel kapcsolatosan felvázolt általános kép pedig egybevág a Kubinyi András-féle, központi helyekkel kapcsolatos kutatások eredményeivel is. Ha ugyanis a centralitási pontrendszer prizmáján át világítjuk meg a tárgyalt településeket, azt látjuk, hogy közülük egyesek országos összevetésben is kifejezetten fejlettnek tekinthetők. Az említett Patak, Gönc és Szikszó 21-21- 21 ponttal a harmadik városi kategóriában, azaz a „kisebb városok és jelentős városfunkciójú mezővárosok" között található, míg Sátoraljaújhely a negye246 1467: „vicecamerarius salium" - Csánki I. 201. 1470: DL 88 491., 1472: DL 90 150. A szikszói kamara a máramarosi kamara filiája volt. Az utóbbi adat szerint ugyanis amikor I. Mátyás innen utalt ki sót Putnoki Radnótnak 200 forint tartozása fejében, megemlítette a címzésben, hogy a szikszói kamarás Kinizsi Pál máramarosi sókamaraispán alkamarása volt. Vö. Gulyás: Máramaros 67. 247 DL 71177. 248 DL 9159. Talán haláleset miatt hiányzott, vagy más okok miatt nem volt megnevezve ekkor mind a tizenkét esküdt. Vö. Lakatos: Önkormányzati testületek 513-514. és 517., 172. jegyzet. 249 Ilyen német személynevet viselő polgárok szerepelnek a tanácsban többek között 1408-ban és 1414-ben is: Hantzo de Wisli, Ladislaus Henningh, Johannes Hungorfeyth és Hannus Haba- hethel. - DL 70 768., DL 9452. és DL 10 258.
