Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
Előszó
Előszó Régóta foglalkoztat a középkori magyar mezővárosok kialakulása, fejlődése, szabadságuk mértéke, de főként a bennük élő jobbágyok érdekérvényesítésének sikere vagy kudarca. Ez az érdeklődés ugyanannak a ténynek köszönhető, mint ami nagyjából bő fél évszázada elsőként az oppidumok felé fordította a kutatók figyelmét. Nevezetesen, hogy a mezővárosi fejlődés az egyik leglátványosabb jelensége annak a hazánkat Európa fejlettebb részéhez fűző, illetve attól bizonyos szempontból elválasztó centrum-periféria viszonynak, amely a magyar társadalom- és gazdaságfejlődés sajátos kelet-közép európai útját, köztes, néha „felemásnak" tűnő „társadalomfejlődési megoldásait" és egyéni vonásait eredményezte. Főleg a mezővárosi „parasztpolgárok" státuszának kettőssége, egyszerre polgári és jobbágyi léte tűnik izgalmasnak, illetve az, hogy vajon ezt a kettősséget hogyan élhették meg a mezővárosok lakói a szorgos mindennapokban? A mezővárosi önkormányzat témájával másfél évtizede Solymosi László professzor vezetésével kezdtem el foglalkozni, még debreceni egyetemi hallgatóként. Az oppidumok, mint kidolgozandó feladat végig egyértelmű és adott volt, s innentől szinte egyenes út vezetett - Sátoraljaújhely önkormányzatának érintésével - a földrajzi értelemben tágabban vett Hegyaljáig. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy országos viszonylatban szinte ez az egyetlen, viszonylag nagyszámú településsel és sajátos arculattal rendelkező mezővárosias régió, ahonnan a hazai középkori forrásadottságokhoz képest mondhatni, „hatalmas" számú oklevelünk - ezek között ráadásul rengeteg mezővárosi tanács által kibocsátott oklevél - maradt fenn, így a téma megfelelően kidolgoz- hatónak tűnt. A forrásadottságok természetesen magát a tartalmat is nagyban meghatározták: alapvetően igazgatás-, jog-, és társadalomtörténeti vizsgálatokat tettek lehetővé, míg a középkori élet más területeire nézvést kevésbé pontos információkat tudott csak nyújtani a rendelkezésre álló okleveles anyag. Jelen munka gerincét is alkotó, erre a logikai vázra felfűzött doktori disszertációt végül, immáron kilencedik éve, 2008 őszén védtem meg.1 Célom a disszertációval nem a klasszikus helytörténetírás hagyományait követő munka megalkotása volt. Semmiképpen sem az, hogy a hegyaljai városfejlődés középkori előzményeit regényes módon, szokás szerint tömérdek, de a témánk szempontjából kevésbé lényeges köztörténeti adattal fűszerezve mutassam be (ezek között pedig „természetesen" kiemelve a tatárjárás, vagy 1 Gulyás: Mezővárosi önkormányzat funkciói.
