Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
Előszó
8 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján például a tartományurak korát, bemutatva a Dózsa-féle parasztmozgalom helyi vonatkozásait, stb.). A mű kereteit a felhasznált források száma, továbbá jog-, igazgatás- és társadalomtörténeti jellege határozta meg. Ennek köszönhetően pedig néhány, a mai Hegyalja részét képező, egyébként fontos település nem szerepel a dolgozatban, míg szintén több, a mai Hegyaljához nem tartozó környékbeli mezőváros, amely a korban bizonyos szempontból hasonló úton járt, szóba kerül. Nem egy koncepciózus módon, előre meghatározott témát próbáltam tehát tartalommal kitölteni, hanem éppen fordítva történt a dolog: a rendelkezésre álló források nyújtotta lehetőségek szabták meg, hogy a munka miről is fog szólni pontosan, mi az, ami belefér és mi az, amiről nem kíván szót ejteni. Újonnan szerzett doktori címmel a zsebében a történész általában arra törekszik, hogy dolgozatát minél hamarabb, még „frissiben" megjelentethesse, és ez a törekvés sokak esetében sikerrel is jár. Ezt a tervet azonban különböző okok miatt végül sajnos nem sikerült realizálnom. Közben pedig, ahogy telt-múlt az idő és visszajelzések - köztük természetesen kritikák - is szép számmal érkeztek a kézirattal kapcsolatosan, a feladat egyre bonyolultabbnak tűnt. Mivel azonban úgy érzem, még mindig van igény a térség középkori történelmének ilyen jellegű összefoglalására, újra nekiveselkedtem a feladatnak. Hosszasan húzódó ügy végére kerül tehát pont, mire a Tisztelt Olvasó kézbe veheti ezt a könyvet. Az elmondottak alapján a mű nem akar más lenni, mint eddig volt. Nem dolgozhattam át a disszertáció teljes szövegét, nem változtathattam meg lényegesen a már meglévő logikai vázat, hiszen a célom nem egy új monográfia létrehozása volt, hanem a régi kézirat megfelelő formába hozása, modernizálása és ahol ez szükséges, kijavítása. De persze ez sem volt egyszerű kihívás. Ennyi év elteltével az ember véleménye változik, állásfoglalása finomodik, a konklúziók levonásánál pedig fogalmazása óvatosabbá válik. Az egyik célom ezért az volt, hogy kiszűrjem a szövegből az ilyen szempontból problémás részeket és amennyiben ez szükséges, megváltoztassam vagy pontosítsam korábbi állásfoglalásomat. A másik elkerülhetetlen tennivaló az azóta megjelent szakirodalom felhasználása, azaz a kézirat modernizálása volt. Szerencsés a helyzet ebből a szempontból, hiszen annak ellenére, hogy - úgy vélem - a téma még mindig periférián helyezkedik el több más, népszerűbb kutatási irányzat mellett, több remek munka is napvilágot látott azóta a mezővárosokkal kapcsolatban. Itt csak két szerzőt említenék meg, anélkül, hogy mások érdemét kicsinyíteném. Egyrészt kiemelném a Tringli István által Sátoraljaújhelyről az elmúlt években írt tartalmas tanulmányokat és monográfiát, másrészt pedig Lakatos Bálint hatalmas, országos anyaggyűjtésre épülő, mezővárosi önkormányzattal és oklevéladással kapcsolatos kutatásai és doktori disszertációja voltak ebből a szemszögből fontosak. Utóbbi munka forgatása - és az, hogy az általa felhasznált anyag átfedést mutat korábbi vizsgálataimmal - arra is kiváló lehetőséget teremtett, hogy saját, régebbi gyűjtésből származó adataimat kontroll alá vegyem. Természetesen jómagam is foglalkoztam az elmúlt években önálló cikkek formájában a témá