Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 69 közönsége Borsvai László fiaival pereskedik.227 Nincsen rá egyértelmű bizonyítékunk, de úgy fest, mintha jó darabig a bánya élén álló személy és a bíró közösen képviselte volna a várost. Ezt mutatja az első ismert helyi kiadvány, amely egy végrendelet ügyében íródott 1428-ban. Ebben ugyanis az oklevél kibocsátói között a bíró nevének felsorolása után rögtön a bányamester neve következett.228 Szikszó Utolsó vizsgált mezővárosunk Szikszó, amely a Hegyaljától valamivel távolabb, Miskolctól északkeletre, annak közelében fekszik. 1308-ban már az Aba nembeli Szikszói család volt a birtokosa. Jelentőségét mutatja, hogy a pápai tizedjegy- zék alapján 2 temploma fizetett tizedet, mégpedig nem is keveset, az egyik 24, a másik 12 garast.229 A század folyamán végig a Szikszaiak birtokolták, tagjaik többször is felbukkantak az oklevelekben. így például 1387-ben Szikszói Péter fia Miklós mester hídépítési engedélyt adott két familiárisának a Hernádon, név szerint Hoporti Mihály fiainak, Péternek és Jánosnak, a szikszói vásár fellendítéséért, valamint a város templomának építéséért.230 A szikszói hetivásárról később is esik szó az oklevelekben, de a napját sajnos nem tudjuk.231 Úgy látszik tehát, hogy a család szívén viselte Szikszó fejlődésének ügyét, de igazi fellendülése mégis csak az 1390-es években kezdődhetett meg. A település ekkor - a Szikszói család magvaszakadtával - a királyra szállt. A kilencvenes években így már mint királynéi civitas szerepel az oklevelekben. 1391. december 24-én Mária királynő kiváltságlevelet bocsátott ki a szikszóiak számára. Ebben engedélyezi nekik, hogy a Diósgyőr melletti Feketeerdőből a várnagy engedélyével fát hozzanak az építkezésekhez. Ezt az engedélyt az is magyarázhatja, hogy egyes utalások szerint nem sokkal korábban a települést valamilyen jelentős pusztítás érhette.232 1392-ben a királynénak officiáli- sa is volt a mezővárosban. A Szikszón termett borból ugyanis évi két hordót adományozott a lehnici Szent Antal-völgyi karthauziaknak, amit az officiális 227 Az oklevél szövegéből részletet közöl Wenzel: Magyarország bányászata 91., 4. jegyzet. 228 DL 11 976. 229 MVH I. 318.: A fizetés „Syxo" és „Syhxo" név alatt történt. Lásd még uo. 215., 324. Vö. Györf- fy Gy.: Történeti földrajz I. 147-148. A település okleveles említései nem tévesztendők össze azzal az Eger völgyében fekvő, az egri érsek tulajdonában lévő Szikszóval (Pusztaszikszó), amely már 1261-ben feltűnik a forrásokban. - CDH IV/3. 36. Ugyanígy, az 1275 és 1290 közé datálható, csütörtöki vásár tartására vonatkozó királyi engedély is az Eger közelében fekvő helységre vonatkozik. Reg. Arp. II/2-3. 3594. sz. 230 ZSO I. 28. sz.: „propter reformationem et remeliorationem fori edifficationemque et constructionem ecclesie trinitatis nostre Zekzou". Mályusz Elemér regesztája hibás. A „trinitatis" szó helyett „civitatis"-t javasolt Détshy Mihály álláspontja alapján Joó Tibor. Vö. Joó: Szikszói templom 74. Az oklevél fényképét megnézve, igazat kell adnunk neki. Az oklevél teljes latin szövegét és annak magyar fordítását is lásd uo. 86. 231 ZSO III. 692. sz., Weisz: Vásárok és lerakatok 135. 232 ZSO I. 2314. sz., illetve Joó: Szikszói templom 75.
