Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 51 részletezte, hogy a polgárok milyen kötelezettségekkel tartoztak. A vásárvámot, amit a szombati vásárral kapcsolatosan fizettek, valamint a város Szent György-napi adóját az eddigi 400 forint helyett a következő tíz évre 100 forintra mérsékelte, de kikötötte, hogy a Szent Márton napján fizetendő 100 forintnyi kamara haszna adót továbbra is fizetni tartoznak. A pataki halászok által az újhelyi várnagynak fizetendő 14 és fél márkát mindössze 13 forintban állapította meg és azt ezután is Szent Mártonkor voltak kötelesek a polgárok megadni.113 Az oklevéllel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy szövege alapján elképzelhető egy korábbi, I. Lajos király nevéhez köthető kiváltságlevél létezése is.114 A kiváltságlevél jó alapot szolgáltathatott volna a település további fejlődéséhez, ha az továbbra is királyi tulajdonban marad. Nem sokkal ezután azonban az uradalmat Zsigmond újra eladományozta, ezúttal Pálóci Péter fiainak, György esztergomi érseknek, Máté országbírónak és Imrének.115 Az 1440-es években a Perényi rokonok és a Pálóciak között alakult ki viszály a birtokkal kapcsolatosan. 1445. május 5-én végül Perényi János és Pálóci Simon kiegyezipsorum libertatem" szenvedtek el. A király ezért elrendelte, hogy „ipsi cives nostri numero et pluralitate augeantur, eademque nostra civitas eo liberius et commodosius in ipsius desolatione et vastitate per ipsos cives et hospites nostros valeat restaurari atque augmentari ipsam civitatem nostram Naghpathak in coetum et numerum aliarum liberarum civitatum nostrarum in regno nostro Hungarie predicto habitarum gratiose duximus aggregandi eademque civitatem nostram ac universos cives, hospites et incolas eiusdem ab omni iudicio et iudicatus vexationibus impedimentis castellanorum castri nostri Vyhel vocati, a quibus iidem hactenus multiformes vexationes habuisse referunt eximentes... iudicibusque et iudicatui magistri ta- vernicorum nostrorum pro tempore constituti reservantes." - DL 12 052. 113 A király az adóra egyúttal fizetési haladékot is adott: „tributum seu solutionem tributariam fori hebdomadalis in ipsam civitatem nostram Naghpathak singulis diebus sabbativis celebrari solitis, eiusdem civibus et hospitibus nostris de eadem Naghpathak in perpetuum censum, videlicet festi beati Georgii martiris, puta quadringentorum florenorum auri puri, quos ipsi cives et hospites nostri annis singulis in festo ipso beati Georgii martiris hactenus solvere consueverunt, solum in centum floreni auri puri... infra decem annorum mitigaremus integre a dato presentium computandorum spatio duximus relaxandos et relaxamus per presentes." A többi pénzbeli kötelezettség: „census autem festi beati Martini episcopi et confessoris, puta centum florenorum auri puri, quibus ipsi cives et hospites nostri singulis annis ratione lucri camere nostre regie maiestati nostre obligantur, prout hactenus solverunt... nobis solvere teneantur. Item piscatores in eadem civitate nostra et eius pertinentiis respectu pro illis quatordecim et media marcas denariorum, quos iidem castellanis castri nostri Vyhel vocati singulis annis usque modo solverunt, per amplius tredecim floreni auri puri et non plus, similiter annis singulis etiam predictum festum beati Martini episcopi et confessoris... solvere sint obligati." 114 A király célja, hogy a patakiak ugyanazon jogokat élvezzék, amelyeket „cetere nostre libere civitates gaudent et fruuntur, presertimque sed et quibus condam serenissimus dominus Lu- dovicus rex, pater et socer noster felicis reminiscentie ipsam civitatem nostram fulciisse dignavit et decorasse, libere frui, potiri atque gaudere." Az sem elképzelhetetlen persze, hogy csak egy oklevelekben szokásos frázisról van szó ebben az esetben is. us 1429 július 9. - DL 12 092. Ugyanerről az ügyről számol be: DL 71 943. A király cserébe a Pozsony megyei Semptét és a Sáros megyei Szokolyát kérte a Pálóciaktól. - Engel: Királyi hatalom és arisztokrácia 148., 152., és 165.
