Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
52 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján tek és a Perényiek az elfoglalt Patak mezővárost visszaadták jogos birtokosainak. Ezzel az esettel kapcsolatosan említik egyébként első ízben erődítmény létezését Patakon.116 Szintén erre az időszakra tehető, hogy a források a településnek az eredeti városmaggal szembeni, a Bodrog bal partján lévő részét rendszeresen „Kis- patak"-nak (vagy „Újpataknak") kezdték el nevezni, míg a másikat „Nagypa- tak"-nak.117 A Pálóciaknak Patak volt az egyik kedvenc tartózkodási helyük, főként Pálóci László országbíró volt az, aki 1450 és 1470 között igen sok időt töltött itt.118 Udvarháza a város Héce nevű részén helyezkedett el, ahonnan számos alkalommal oklevelet is keltezett.119 Patak városfejlődésének nyilvánvalóan előnyére szolgált, hogy földesura, aki országos főméltóság volt, gyakran tartózkodott a mezővárosban. Ez ugyanis sokkal frekventáltabb hellyé tette a települést. Ennek köszönhető az is, hogy a földesúr arra törekedett, hogy Patakot országos méltóságának megfelelő, „reprezentatív" hellyé fejlessze. A városrészt - éppen a szomszédban lakó országbíró törekvéseinek megfelelően - Mátyás 1461. december 13-án kiváltságlevélben részesítette. Indokaiban László hűsége és szolgálatai mellett a terület könnyebb benépesítésének szándékát említette meg. Ebben a privilégiumban felmentette a lakókat a kamarahaszna adó fizetésétől és az összes királyi és királynéi vámhelyen vámmentességet biztosított a számukra. Mentesek lettek még emellett a különféle hadi szolgálatoktól, mind a személyes hadba szállástól, mind a szállítási kötelezettségektől, vagy erődítési munkálatoktól. Emellett fel lettek mentve a kocsi- élelmiszer- és állatszolgáltatások alól, valamint a királyi és megyei - bármilyen indokkal szedett - adók alól is. A királyi lovászmesterek vagy a királyi udvar egyéb szolgálattevői semmiféle joghatóságot nem gyakorolhattak felettük és semmilyen censust nem szedhettek tőlük abban az esetben, ha a király odaérkezik.120 116 Erre vonatkozóan lásd Détshy: Sárospataki vár 182. Détshy Mihály ugyan nem említi, de a birtokok eredetileg valamikor 1443 előtt zálogként kerültek Perényi János tárnokmester kezébe. Pálóci László pataki, újhelyi, kispataki és ardói birtokrészeinek felét 4000 forintért zálogosította el Perényinek. О azonban már ekkorra 3000 forintot visszafizetett, s ehhez hasonlóan visszaadta emellett még az újhelyi és pataki borkilenced részeket is. Az erődítményt az oklevél alapján minden bizonnyal a ferences Boldogasszony-kolostorból alakították ki - DL 13 705 és DL 13 846. 117 Pontos megkülönböztetése az 1429. évi Zsigmond-féle adománylevélben olvasható. DL 12 092.: „civitatem seu opidum Naghpatak... cum villis Kyspathak, alio nomine Wypathak". 118 Hosszú időn át, 1446 és 1470 között töltötte be ezt a tisztet. Vö. Engel: Archontológia 1.10. 119 Patakon így összesen három földesúri lakóhely állt. Egy - a legrégebbi - a Perényiekhez köthető, míg a másik kettő a Pálóciak két, a városban élő ágához. A Perényi-udvarház a város déli részén, az egyik Pálóci-hajlék a Bodrog partján, a másik pedig a település északkeleti részén, a mai Szél-dombon helyezkedett el. Ez utóbbi volt a Héce-városrészhez tartozó építmény. Eder: Mezővárosok és plébániatemplomok 132-134. Pálóci Patakról keltez többek között 1448-ban (DL 14 202.), 1453-ban (DL 66 926., DL 67 226.), 1454-ben (DL 14 812., DL 14 875., DL 44 725., DL 74 699.), 1458-ban (DL 88 334.), 1462-ben (DL 75 905., DL 83 755.), 1464-ben (DL 16 076., DL 16 077, DL 57 731., DL 107 327), 1470-ben (DL 16 995.) stb. DL 15 664. 120
