Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
50 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Ebben az időszakban tűnnek fel - természetesen a 13. századi újhelyi városprivilégiumot nem számítva - az első önkormányzatra vonatkozó adatok. Patakon az első személy szerint ismert bíró Vince falunagy (villicus) volt, aki 1303-ban egy zálogügyletben állított ki oklevelet.108 Ezt követően az 1360-as évekig további néhány tucatnyi pataki kiadvány született különböző ügyekben. Ujhelyen valamivel későbbről vannak adataink a tanács tagjairól. 1349-ben a magisztrátus egy, a Szent Egyed-kolostorra hagyott szőlő ügyében adott ki oklevelet. A kiadók Henrik fia Miklós bíró két esküdtjével, továbbá a 12 vén és az újhelyi hospesek voltak.109 A későbbiekben a tanács tagjai rendszeresen felbukkantak a mezővárosi oklevelekben. A pataki és újhelyi tanács az universitas, vagy communitas meglétének jeleként már a 14. századtól rendszeresen használt pecsétet saját oklevelein.110 Az újhelyi várat és az uradalmat - benne többek között Patak és Újhely városát és az ott lévő vámokat is - a király 1390. szeptember 29-i adománylevelével Perényi Miklós volt Szörényi bánnak adományozta a török ellen folytatott harcokban szerzett érdemeiért. Igaz, a jószágot csupán két évvel később vehették birtokba111 A Perényiek ekkoriban építették ki Patakon udvarházukat. A család várnagyai a későbbi oklevelek alapján azonban számos alkalommal erőszakoskodtak a lakókkal szemben. Miután a Perényi Miklós-féle ágnak magva szakadt és az uradalom vissza- szállt a királyra, Zsigmond 1429. március 7-én szabad királyi város rangjára emelte Patakot, a települést pedig a várnagy alól kivéve a tárnokmester bíráskodása alá helyezte, továbbá megtiltotta a várnagyoknak, hogy a patakiak szabadságait bármilyen módon is megsértsék.112 Az oklevél további pontokban 108 Az oklevél kiadója „Vincentius villicus de Potok" volt - DL 57 232. 109 DL 4026.: „Nicolaus filius Henrici iudex de Vyhel ac Petow dictus Orrus, Ivan Thot iurati nec- non duodecim seniores ceterique hospites de eadem". 110 Az újhelyi pecsét is kifejezetten korainak, története pedig különlegesnek tűnik: pecsétképének fő motívuma a település nevének (az oklevelekben általában Vyhel) kezdőbetűje, azaz egy V betű. Tringli István frappáns ötlete nyomán felvethető, hogy ez a mezőváros 14. századi magánkézbe kerülésekor, a korábban a pecséten szereplő, Árpádok-féle pajzsba helyezett pólyák átvésésével jött létre. Tringli: Sátoraljaújhely a középkorban 261-262. 111 Átírva Zsigmond 1401. március 19-én keltezett oklevelében. Az adomány pontos tárgyai a következő, az újhelyi vár részének számító birtokok voltak: „civitates nostras regias Patak et Ujhely vocatas, simul cum castro nostro prope easdem existente, ac possessionibus Borsy, Kis-Tornya et Ordo vocatis, ac tributis in eadem Ordo nec non in praedictis civitatibus Patak et Ujhely habitis... item possessione nostra Syna nuncupata, in comitatu Abaujvarensi situa- ta, ac tributo in eadem Syna habito". CDH X/l. 611-612. Az 1390-et megelőző néhány évben egyébként Patak vára már bizonyosan nem ispáni székhely, mivel ekkoriban a zempléni ispán tisztjét már a diósgyőri várnagy viselte. Erre, és általában a vár Zsigmond uralma alatti történetére vonatkozóan lásd Engel: Királyi hatalom és arisztokrácia 27. és 165. Tringli: Sátoraljaújhely a középkorban 250. 112 A polgárok képviselői elmondták a királynak, hogy „multifariis inopiis et paupertatibus, calamitatibus, molestiis, oppressionibus, indigentiis et detractionibus, quibus ipsi tum per varias iniustas infestationes, vexationes, damnificationes et impedimenta castellanorum et officialium condam magnifici Nicolai et Ladislai de Peren eiusdem civibus nostris contra
