Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
28 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján van.53 Országos összehasonlításban egyértelműen ez az a mezőváros, melynek a legtöbb középkori oklevele maradt korunkra. Az oklevelek legnagyobb része szőlőadásvétellel, illetve a helyi Szent Egyed pálos kolostor javára tett szőlőadománnyal foglalkozik. A források nagy száma is éppen annak köszönhető, hogy a pálosok levéltárában aránylag jó állapotban sikerült átvészelniük a történelem viharait. A középkori Patakról (Sárospatakról) hasonló nagyságrendben állnak rendelkezésre ilyen kiadványok. Az első ismert oklevél 1303-ból származik, az utolsó 1508-ból. Összesen 31 oklevele ismert, melyek javarészt a Zichy család levéltárában maradtak fenn.54 A pataki források fontos jellemzője, hogy korai kiadásúak: szinte teljes mértékben a 14. századra vonatkoznak, és ezekben az ingatlanforgalom szereplői között szinte mindig vannak nemesi rokonságok. Az ügyek között meglehetősen gyakoriak voltak a zálogügyletek, emellett pedig néhány oklevél per, vagy hatalmaskodás miatt született. Liszka mezővárosnak 15 oklevele ismert az 1474 és 1516 közötti periódusból. Az oklevelek döntő hányada a település birtokosának, a szepesi prépostság, illetve káptalan levéltárának anyagában található meg. A legtöbb irat ház- és szőlőeladást rögzített, a vevők leggyakrabban a szepesi Szent Márton prépostság képviselői, emellett pedig nemesek és felső-magyarországi polgárok. Tállya 12 kiadványa 1485 és 1524 közé datálható.55 Egy részük ház- és szőlőadásvételeket rögzít, melyben a kedvezményezettek kassai és bártfai polgárok. Van még emellett néhány levél is, amelyben a felső-magyarországi városoknak írnak, két kiadvány pedig egy polgár végrendeletéről és az ügyből kipattant 53 A DL 14 453. jelzetű oklevél - amely egy 1451. évi kölcsönügyletről beszámoló oklevelet is átír - helyes datálása nem 1457., hanem 1475. Köszönöm Lakatos Bálintnak, hogy felhívta a figyelmemet az arab számmal keltezett oklevél helyes dátumára. 54 Van mindezek mellett még egy pataki kiadvány, egészen konkrétan egy különféle javak átvételéről beszámoló nyugta, amely korábban a Magyar Nemzeti Levéltár Mohács előtti gyűjteményében, a DL állományban volt található (DL 68 674. jelzet alatt, 1525. augusztus 24-i keltezéssel), és magam is felhasználtam annak idején a disszertációmban. Nemrégiben azonban a forrást kiemelték a középkori anyagból és áthelyezték (P 21.1. cs. no. 54/a.). Fényképét elnézve a helyes datálás a következő lehet: „Millesimo quingentesimo tricesimo quinto", azaz nem „vicesimo quinto". Az oklevél tehát 10 évvel későbbi, 1535:ben került kibocsátásra. Emiatt a tanács szerkezetének és a hivatalviselőknek a vizsgálatához nem használható fel. Köszönöm Lakatos Bálintnak, hogy felhívta a figyelmemet az oklevél áthelyezésére. 55 A levéltári adatbázis szerint 1481. november 4-ére keltezett, tállyai kiadású oklevél nem létezik. A kérdéses oklevelet magában foglaló, bártfai levéltárban fennmaradt egykorú másolaton (DF 215 141.) egymás alatt három tállyai oklevélszöveg olvasható. Ezek keltezése 1485. február 12., 1487. november 4. és 1524. szeptember 27. Az 1481. évi oklevél valójában az 1487. évi kiadvánnyal egyezik meg. Ezt bizonyítja az is, hogy az oklevél szövegének eredetije is fennmaradt, és ez egyértelmű dátumozású (DF 215 343.). Az lehetett a félrevezető, hogy a keltezésnél az évszám végén a „septimo" szóban a „se" után van egy kis kihagyás, így emiatt „primo"-t olvastak. Ugyanide kapcsolódik, hogy a szintén tállyai, 1498. évi oklevél napi dátumozással is rendelkezik, ami február 18. („die dominico, videlicet exurge Domini"). DF 269 688.
