Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 29 viszályról tájékoztat. Az okleveleket főként az említett városok levéltári anyagában őrzik. Tolcsva mezővárosból is telek- és szőlőadásvételek maradtak fenn az 1505- 1520 közötti időszakból. A hat irat egy híján Eperjes város ingatlanvásárlásait bizonyítja. Szántóról, a mai Abaújszántóról négy oklevél ismert. Egyikük levél, a többi viszont bártfai polgárokkal és Kassa város közönségével kötött szőlőadásvétel (1485-1522). A középkori Hegyalja szorosan értelmezett területéről a felsoroltakon kívül csak szórványosan maradtak fenn oklevelek. Úgy gondolom, minden olyan település kiadványait érdemes felhasználni a térségből, amely adott ki valamilyen ügyben oklevelet, vagy küldött levelet, még akkor is, ha jogilag esetleg nem is számított oppidumnak a középkorban. Egy-egy ilyen kiadványt ismerünk a középkor végéről Bekecs, Bodrogkeresztúr, Hejce, Mád, Tárcái és Vámosújfalu településekről. Felsorolt helységeink mind Zemplén vármegye területén fekszenek. Az elsődleges források körét - a Hegyalja későbbi határát elhagyva és Aba- újba átlépve - további mezővárosok okleveleivel növelhetjük. Olyan települések ezek, amelyeknek a Hegyaljától való távolsága nem jelentős, ugyanakkor nagyobb mennyiségű saját kiadvánnyal rendelkeznek. Már csak azért is érdemes volt ezeket bevonnunk a vizsgálatba, mert így még érzékletesebben látható az, amiről már volt szó, azaz hogy a középkorban ezek a valamivel távolabb fekvő települések mennyire hasonlítanak a hegyaljai mezővárosokhoz. Fontos szempont volt az is, hogy ezzel a módszerrel okleveleink számát jelentősen sikerült megnövelni. Fel szeretnénk azonban hívni arra is a figyelmet, hogy ezek a települések csak mint környékbeli, jó forrásadottságú analógiák szerepelnek a vizsgálatban. így került be a források közé Gönc hét, Bártfa és Kassa városának küldött levele, melyből egy német nyelven íródott. A levelek a 15. század közepe és 1526 közöttiek, és leginkább boreladásból következő pénztartozás ügyében születtek. Szintén indokolt volt Szikszó mezőváros iratainak bevétele a források közé. 1406 és 1526 között ugyanis a település 13 kibocsátott oklevéllel rendelkezik. A kiadványok közül kettő Kassának és Bártfának írott levél, a többi nagyrészt szőlőadásvétellel kapcsolatos. Az oklevelek a szőlőügyletekben érdekelt lech- nici karthauzi rendű kolostor levéltárában maradtak meg. A harmadik ilyen település Telkibánya, amely szintén a közelben fekszik, és három kiadványa maradt fenn a 15. század végéig. Bár ez - a középkor végére véleményem szerint egyre inkább „oppidanizálódó" - bányavárosként egy kissé kilóg a sorból, de a Hegyaljától olyan kis távolságra található, hogy oklevelei bevonhatók a források közé. A fentiek alapján tehát a feldolgozható elsődleges forrásaink darabszáma kereken 150.56 56 Meg kell említeni, hogy bizonyíthatóan jóval több kiadvány születhetett a hegyaljai mezővárosi tanácsok jóvoltából, mint amennyi jelenleg rendelkezésünkre áll. Egy ilyen, eredeti-
