Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai 225 kori Hegyaljáról, és még csak említés sem esik róluk. Ha az ügyet oklevélbe foglalták, ez vagy az adásvétel napján történhetett, vagy az ahhoz időben legközelebb eső olyan napon, amikor a település szokásjoga szerint oklevelet szoktak kiállítani. Ha így volt, akkor az oklevél megpecsételése is egy évvel később ezen a napon, vagy nagyjából ezen a napon történt, és így nem okozott zavart az önkormányzat szokásos működésében.830 Tolcsván kívül nincs adat arról, hogy bárhol is utólagos záradékkal látták volna el az oklevelet, ez alapján nem volt általánosan elterjedt szokás. Továbbra is fennáll tehát a kérdés, hogy mi volt az oka a tolcsvai záradékok oklevélre való ráírásának. Ha összefoglaljuk a két tolcsvai oklevél kiadásának és megpecsételésének menetét, a fentiek alapján könnyűszerrel beláthatjuk, hogy mind a két adásvétel valamikor 1505. május 12. előtt történt, sőt a szőlőügylet feltételezhetően Szent Gergely napja, azaz március 12. előtt, ahogyan ezt a kora újkori forrásaink alapján is feltételezhetjük. Május 12-én, pünkösd másnapján ugyanaz a kéz mind a két oklevelet írásba foglalta. Az okleveleket a következő évben pecsételték meg függőpecséttel, nyilvánvalóan az 1 év 3 nap elteltével.831 Ekkor egy másik személy az oklevelek szövege után írta a már említett záradékokat. Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek az utólagos ráírásnak az oka, csábító lenne egyszerűen azt mondani, hogy az adásvételeket ellenezték, és ezért írták rá egy év elteltével, mintegy kiegészítésként a záradékokat. Ha azonban lett volna szó ellentmondásról, akkor azt a szövegben utólag biztosan megjegyezték volna.832 A két oklevél közül az egyikben a záradék ráírását az is indokolhatná, hogy az oklevél alapszövegéhez képest további információkat is tartalmaz. Az alapszöveg ugyanis szót sem ejt a szavatosság vállalásának 1 év és 3 napos határidejéről, sem pedig arról, hogy a pert indítónak a telek becsértékét kell letennie. Szintén új információ, hogy a ház bővítése esetén az adót az új tulajdonosnak kell megfizetnie, ami ellentétben áll az oklevél alapszövegében szereplő adómentességgel. Ezeket tehát a záradék írójától tudjuk meg.833 A másik oklevélben azonban, amelynek záradékát ugyanez a kéz írta, ilyen jellegű többletinformáció nincsen, mégis ki lett egészítve az eredeti szö830 Elképzelhető, hogy nem minden oklevelet pecsételtek meg ténylegesen a következő évben. Egy 1473. évi, „tempore sigillationis"-keltezésű újhelyi oklevélen a pecsételésre vonatkozó megjegyzés ellenére sem található pecsét. Itt tehát az utólagos megpecsételést valamilyen oknál fogva végül is nem hajtották végre. - DL 17 524. 831 Bonyolítja a helyzetet, hogy az első, DF 229 261. jelzetű oklevél hátlapján mintha nagyon halványan egy rányomott pecsét nyoma is látszana. Mivel nem állt módunkban az eredeti oklevelet kezünkbe venni, csupán a fényképét, a kérdést egyelőre függőben hagyjuk. Sokatmondó azonban, hogy Iványi Béla, aki az eredeti okleveleket olvasta el az eperjesi levéltár regesztáinak elkészítésekor, nem tesz említést a dologról, csak a függőpecsétről beszél. Ha ennek ellenére mégis volt a hátlapon rányomott pecsét, az egészen új megvilágításba helyezné a dolgokat. Lásd 800. jegyzet. 832 Elég csak arra gondolni, hogy a DF 229 262. jelzetű oklevél záradékában megemlítik az 1 év 3 napos szokást, de nem, mint olyan megtörtént jogi tényt, amelyet egy ellentmondás eredményezett, hanem csupán mint az adásvétel egyik feltételét. Uo. 833
