Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
224 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján járója volt. A szokásjog fejlődése nem csak lassú volt tehát, hanem bizonytalan módon használták azt az ügyletekben és gyakran egyáltalán nem is volt következetes az alkalmazása. Jó példa erre, hogy a tolcsvai oklevelekben az 1 év 3 napos megpecsételési idő mellett néhány éven belül az 1 éves időszak is felbukkan. Ehhez hasonló módon az újhelyi tempore sigillationis-datálású oklevelek időszakában is megjelenik a napi keltezés. Jól mutatja azt, hogy a Hegyalján az oklevelek megpecsételésének és kiadásának több típusa volt, hogy 1520-ban Tállyán egy napon történt az ügy és az oklevél kiadása.828 A szokásjog következetes vagy kevésbé következetes használata így valószínűleg gyakran csak az oklevél írójának vagy a tanácstagságot viselő, az ügyletnél jelenlevő polgároknak, esetleg az oklevélnyerőnek az eltérő jogi ismeretein, elképzelésein vagy érdekein múlott. Ebből következik, hogy az 1 év 3 napos időszaknak sem szabad különösebben nagy jelentőséget tulajdonítani. Egyszerűen csupán az 1 év 1 napos országos gyakorlatnak egy változatáról van szó, amit csupán a középkor után foglaltak írásba. Úgy tűnik, hogy a kora újkorban az oklevéladás és a szokásjog is egységesült a hegyaljai mezővárosokban. Fontos kérdés, hogy milyen forrásokból táplálkozott ez a sajátos és területileg részleteiben eltérő mezővárosi consuetudo? A forrásokban szereplő, a tanács által a pecséthasználatban és az ügyek intézésének gyakorlatában kimutatható szokásjog részben az országos (nemesi és polgári joggyakorlatban szereplő) jogszokások módosult formáját mutatja. Ezeknek a közvetítését a mezővárosok felé legnagyobb részben a hiteleshelyi oklevéladás, kisebb részben a közjegyzői és a városi írásbeliség biztosította.829 A fentebb felsorakoztatott érvek alapján tehát foglaljuk össze, hogy hogyan használták a középkorban a Hegyalján a szavatosságot és milyen összefüggésben volt az a pecséthasználattal. A jogügyleteket a középkori hegyaljai mezővárosokban a szavatosság és az ingatlan becsértékének a per megkezdése előtti letétele biztosította. Tolcsván a szavatosságot időhöz, 1 évhez, vagy 1 év 3 naphoz kötötték, míg a többi mezővárosban nem beszélnek ilyen határidő létezéséről a forrásaink. Ez alatt az idő alatt bárki, aki jogot formált a birtokra, jelentkezhetett. Az okleveleket is csak ezután pecsételték meg, tehát igazából csak ezután lépett jogerőre a szerződés. Valószínűsíthető, hogy minden egyes ügynél kivárták az elévülés idejét, és csak ezután látták el az okleveleket pecséttel, tehát nem csak akkor, ha volt ellenmondás. Az egy év során az oklevelet valószínűleg nem adták ki az érdekelteknek, hanem a tanács őrizte. Nem zárható ki azonban az sem, hogy az ügyeket a városok könyveibe jegyezték be, és csak a pecsételéskor állították ki ez alapján az oklevelet, bár ilyen jellegű könyvek nem maradtak fenn a közép828 Hozzá kell tennünk azonban, hogy ez nem adásvételi szerződés, hanem az a levél, amelyben Tállya város tanácsa részletesen értesíti Bártfát Perey György végrendelkezéséről. Ilyen esetben úgy látszik, hogy a lehetőségeknek megfelelően rögtön meg is írták a levelet. Keltezése: „Datum actumque ipso die Katherine anno 1520." DF 217 915. 829 A kérdést részletesen tárgyalom a régió mezővárosainak ingatlanforgalmi szokásjogát elemző tanulmányomban. Gulyás: Mezővárosi ingatlanforgalom 54-59.