Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
222 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Persze az sem lehetetlen, hogy ez a szabály jóval felbukkanása előtt is már használatban volt, csak nincsenek rá forrásaink. A fentiek alapján is világos, hogy a többi, kora újkorban létező szokás is megjelenhetett már a középkori Hegyalján, még ha erre konkrét adat nincs is. Elsősorban a pecsételés pontosan meghatározott napjai keltenek gyanút ebből a szempontból. Mint fentebb láthattuk, Bodrogkeresztúron és Tokajon a pecsételés évente mindössze két-három napon történt. Erre vonatkozó jelek a középkori Sátoraljaújhelyen is megfigyelhetőek az 1470-es évektől. Több figyelemre méltó datálású, az újhelyi tanács által kiadott oklevél is fennmaradt egy harmincéves periódusból. Az oklevelek mindegyike nélkülözi a napi keltezést, ehelyett a tempore sigillationis kifejezéssel és az évszámmal adja meg a dátumot. Ez a datálási mód a középkori magyar okleveles gyakorlatban igen ritkának számít: jelenlegi ismereteink alapján a fentiek mellett mindössze egyetlen településről, a Körös megyében fekvő Szalatnokról lehet hasonló adatot találni.820 Az oklevelek főként a pálosok számára tett szőlő- és földadományok, valamint adásvétel és csere is van közöttük, ahol szintén ők a kedvezményezettek. Már Ladányi Erzsébet is említette ezt az újhelyi datálási szokást, úgy magyarázva, hogy az adásvétel ideje nem egyezik meg a pecsételés idejével.821 Ennél azonban jóval többről van itt szó. A fenti indoklás alapján ugyanis az oklevél keltezése bizonytalan és értelmezhetetlen lenne. A lényeg inkább azon van, hogy a sigillatiónak tempus a, azaz meghatározott ideje volt, amit az érintett településeken mindenki ismert és ezért nem is volt szükséges a napi dátum kiírása az oklevélben. Ez pedig egyezést mutat a 17. század elején a forrásaink által bizonyított gyakorlattal, miszerint a pecsételésnek megadott napjai vannak.822 Ennek egy még korábbi előzménye figyelhető meg Patakon. A 14. század közepén az 1341 és 1351 közötti periódusban ugyanis három alkalommal január 13-án, azaz vízkereszt nyolcadán ad ki a tanács oklevelet ingatlanügyekben. 1339-ben és 1342-ben pedig május 1-jén, azaz Szent György nyolcadán kelt oklevél, mindkétszer szőlővel kapcsolatos ügyben.823 A szokás nem volt kizárólagos érvényű, és később nem is mutatható ki a mezővárosban. Szintén Újhelyen van adat arra, hogy ha nem is napra pontosan ugyanakkor történt az oklevelek írásba foglalása, de az év egy bizonyos részében gyakoribb volt a tanács oklevélkiadó tevékenységének gyakorlása. 1413 és 1481 kö820 Az adatra Lakatos Bálint hívta fel a figyelmemet, amit hálásan köszönök neki. A mezőváros két 1494. évi oklevelén használják ezt a datálást. DL 67 861. és DL 67 865. Lakatos: Hivatali írásbeliség 82. 821 Ladányi: Az oppidumok jogélete 8. 822 A kérdéses újhelyi oklevelek a következőek: DL 17 524., DL 17 631., DL 17 632., DL 17 633., DL 17 750, DL 18 005., DL 18 299., DL 18 590. Valószínűleg ebbe a sorba illeszthető még a DL 35 797., amely szintén napi keltezés nélkül, egyszerűen „Datum in oppido nostro Wyhel 1505" datálást használ. Ezt a pecsételési eljárást a jelek szerint nem csupán ingatlanforgalom során alkalmazták. Az 1513-ban kiadott oklevelet, amelyet az elpusztított út újjáépítésével kapcsolatosan állítottak ki, a következőképpen datáltak: „Datum loco quo supra, die sigillationis nostre" - DF 217 307. DL 76 627, DL 76 757, DL 76 988., valamint DL 76 598., DL 76 664. 823
