Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
212 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján szélt a nagypecsétjéről. A kis- és nagypecsét párhuzamos használata a pecséthasználatnak és általában a tanács hivatali tevékenységének fejlettségére és részletezettségére utal.773 A hegyaljai mezővárosok középkor végi okleveles gyakorlata olyan fejlett formát mutatott, ami legalább évszázados helyi oklevéladás meglétét feltételezi. Egyes esetekben az oklevéladás talán jóval előbb megindulhatott, mint amit az első fennmaradt és ismert kiadvány alapján feltételezhetnénk. Az oklevelek alapján több olyan jogi elvet is alkalmaztak a hegyaljai mezővárosokban, amely országosan is ismert volt. Ilyen volt többek között a tehervállalás, amelyre Liszka és Szántó iratai között van példánk.774 Leginkább Új- helyen, de Szikszón és Hejcén is előfordult a halál utánra szóló adományozás, amelyre az oklevelekben általában a donatio post obitum formulát használták.775 A pataki plébánosi oklevelek, s emellett még Tállya, Liszka, Szántó kiadványai szerint az ügyletet áldomás során szentesítették.776 Újhelyen, Szikszón és Telkibányán az adásvétel utólagos megtámadóját patvarkodásban (calumnia) marasztalták el.777 Az ilyen békeszegőket „örökös hallgatásra" (perpetuum silentium) ítélték, azaz nem indíthattak többé pert az ügyben.778 773 Telkibánya tanácsa „nostri sigilli maioris appensi", Pataké pedig „sigilli nostri maioris" erősíti meg az oklevelét. - DL 11 976. és DL 19 715. Jó analógiát kínál erre egyébként a budai tanács pecséthasználata. Itt a város kettős nagypecsétjét csak az örökérvényű ügyekben használták, míg a kevésbé fontos ügyekben és a levelezésre a városi kispecsétet alkalmazták. Lásd Kubi- nyi: Budapest története 82-83. 774 Liszka: többek között DF 272 257. (1483). Szántó: DF 215 139. (1485). A tehervállalás a szavatosságból fejlődött ki. Kialakulásának oka az volt, hogy a szavatosság bizonyos feltételek mellett nem tudta biztosítani a vevő jogigényét a birtokot későbbiekben megtámadó rokonokkal szemben. Händel: Tehervállalás, főként 392-394. és 406-408. 775 Újhelyen szinte tucatjával fordul elő ez a jogi elv, 1384 (DL 7084.) és 1473 (DL 17 524.) között. Szikszón 1414-ben (DL 10 258.), Hejcén pedig 1519-ben (DF 217 817.) jelent meg. A halál utánra szóló adomány során az adományozó és közeli rokonai az ingatlant halálukig birtokolták, és csak azután lett az egyház tulajdona. Ez tehát egy feltételes jogügylet volt, amely a feltétel (azaz a halál) beállta után lépett érvénybe. Az adományozás e formája azért volt kedvező, mert az adományozó már ekkor megkapta az egyháztól lelki üdve szolgálatát anélkül, hogy földjétől meg kellett volna válnia. - Holub: Halálesetre szóló ajándékozás 148. 776 Az áldomás egyik legkorábbi megjelenése a hegyaljai birtokforgalomban Achilles pataki plébánosnak egy újhelyi földadásvételről 1310. november 5-én kiadott oklevelében szerepel. DL 1759: Zolouk fia Márton újhelyi polgár 4 hold irtás- és 4 hold vásárolt földjét adta el a Szent Egyed pálos kolostornak 1 ezüstmárkáért. Az üzlet megkötésekor „ipse prior et fratres sui dederunt mercipotum et aldamasium ad bibendum secundum consuetudinem illius loci approbatam". A további előfordulások többek között: Tállya - DF 215141. (1485), Liszka - DF 269 671. (1475) és Szántó - DF 215 139. (1485). Az áldomásra lásd még, példákkal Lakatos: Ingatlanforgalmi ügyek 142-143. és Gulyás: Mezővárosi ingatlanforgalom 47-49. 777 Újhelyen igen sokszor esik szó a bűnös perlekedésről. Innen csak egyetlen példa 1435-ből: DL 12 793. Szikszó - DF 215 070. (1484), valamint Telkibánya - DL 11 976. (1428). A patvarkodás a jogérvényesen befejezett per felélesztését jelenti. A jogszokás a 13. századtól már általánosan elterjedt Magyarországon. Összefoglalóan lásd Hajnik: Bírósági szervezet és perjog 437. 778 így történt Újhelyen 1437-ben az imént említett ügyben is: „nunc autem eidem prelibato Gallo imponentes perpetuum silentium alioquin convincetur in facto potentials. DL 12 793. Pata-
