Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 1. A mezővárosi tanács illetékessége, személyi és területi hatálya
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai 181 Csicseri András adásvétellel kapcsolatosan tett így.654 14. századi, nemességre vonatkozó pataki példákat már említettünk. Még ennél is érdekesebb Csebi János újhelyi várnagy esete. János ugyanis 1451-ben 18 forint kölcsönt adott Leleszi Tamás litteratusnak, azzal a feltétellel, hogy ha nem fizeti azt időben vissza, akkor Tamás a Fekete-hegyen lévő szőlőjét fogja átadni a várnagynak. Mivel ez nem történt meg, a tanács a szőlőt oklevelével a mondott évben a várnagyra ruházta. Sokatmondó, hogy az új tulajdonos az ingatlant (más egyéb javak mellett) még életében a helyi pálosokra hagyta, és halála után özvegye át is adta nekik az ezzel kapcsolatos okleveleket. A pálosok 1475-ben megjelentek az újhelyi tanács előtt, hogy a kölcsönügylettel kapcsolatos oklevelet a magisztrátussal átírassák.655 Néha kifejezetten illusztris személyek is mezővárosi kiadvánnyal idegenítették el birtokaikat. 1522-ben Szatmári György esztergomi érsek képviselője járult a tanács elé; Perényi Péter, Szikszó földesura 1408-ban kért városi oklevelet a már ismertetett zálogügylet során; a liszkai polgárok földesura, a szepesi prépost pedig többek között 1484-ben szerepelt egy adásvételben a tanács kiadványában, mint szőlő vásárlója.656 A mezővárosok akkor is adtak ki oklevelet, ha két egyházi szerv, vagy pedig nemes és egyházi intézmény között zajlott le a birtokügylet, tehát abban egyáltalán nem vett részt helyi polgár.657 Az összkép tehát azt mutatja, hogy a mezővárosi oklevelek elvileg helyi hitelessége ellenére a társadalom széles körei fogadták el ügyeikben azokat, mint authenticus jogbiztosító eszközöket. Ez még akkor is igaz, ha voltak kivételek. Ilyen ellenpéldául szolgált az a per, amely 1487-ben két nemesi jogállású személy, Horváth János máramarosi sókamaraispán és Buzlai Miklós özvegye között folyt a borsodi Aszalón fekvő három szőlő ügyében. János ugyanis valamiért elutasította a helyi bíró intézkedését és a megye fennhatósága alá akarta helyezni az ügyét. Mátyás király ezért 1487. szeptember 6-i parancslevelében arra utasította Borsod megyét, hogy ítélkezzék a perben, János elégedetlensége esetén pedig küldjék azt tovább a királyi kúriához.658 Arra is van példa, hogy egy ügyről nemcsak a mezőváros állította ki a maga okmányát, hanem a felek által felkért, országos hitelességgel bíró oklevélkiadó szerv is írásba foglalta azt, tehát kettős oklevéladás játszódott le. Erre vonatkozik az imént említett példánk 1522-ből. Ekkor Szatmári György esztergomi 654 DF 269 671. (Liszka, 1475), DL 31 995. (Liszka, 1487). 655 DL 14 453. Az 1451. évi oklevél is ebben az átírásban maradt meg. 656 Az érsek ügyét lásd lentebb 659. jegyzet. Perényire lásd 350. jegyzet. A szepesi prépost: DF 264 539. 657 1509-ben például az újhelyi Szent Imre egyház templom szolgái adtak el egy épületek nélküli malmot a pataki plébánosnak a település oklevelével. - DL 21 935. 658 DL 75 933.: „coram iudice eiusdem possessionis Azalo quedam causa mota haberetur, in quia idem exponens a vobis [azaz Borsod megyétől - G. L. Sz.] iudicium et iustitia habere vellet". Erre az ügyre és az ingatlanforgalom terén megfigyelhető illetékesség kérdésére lásd összefoglalóan Gulyás: Mezővárosi ingatlanforgalom 25-27.
