Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 1. A mezővárosi tanács illetékessége, személyi és területi hatálya
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai 177 Mindezek mellett az is felvetődhet, hogy a két oklevelet nem egy napon foglalták írásba, mint arról a későbbiekben még lesz majd szó. Van egy harmadik újhelyi példa is, ahol a tanács szerepelt egy ingatlanügylet során, de mégsem ők adták ki róla az oklevelet. 1391-ben Kakas Miklós pataki plébános előtt Patakon jelent meg az újhelyi magisztrátus két tagja: János fia Dénes bíró, László fia György esküdt és Boda fia István újhelyi hospes. Ok hárman bejelentették, hogy Mikó (Mikou) fia Mihály újhelyi esküdt azt vallotta előttük, hogy bizonyos Ágoston újhelyi telkét és szőlőjét feleségére és fiaira, azok halála után pedig a pálos kolostorra hagyta.637 Ez azért is vet fel kérdéseket, mert a rendelkezés Újhelyen történt, és még egy esküdt is jelen volt az adományozás során, az öröklevelet azonban mégsem a város állította ki. Valószínű, hogy ebben az esetben a végrendelkezéssel függött össze ez az eljárás. A végrendeleti ügyek ugyanis elvileg mindig egyházi bíróságok alá tartoztak. Néha egy hosszabb - és a korban veszélyesnek számító - utazás, vagy a háborúba indulás előtt foglalták írásba a testamentumot, de az esetek többségében a javakról való intézkedést betegség, vagy a halál közelségének tudata váltotta ki. A végrendelkezésnek pontosan meghatározott szabályai és rendje volt. Az egyik legfontosabb feltétel az volt, hogy az aktus tanúk jelenlétében történjen. Ezek számát hét főben határozták meg, de a pap és két férfi jelenléte a legtöbbször gyakorlatilag már elegendő volt az intézkedés hitelességéhez. A végrendelkezés során az illető általában tételesen felsorolta a javait és azt, hogy azok halála után kit vagy kiket illetnek majd. Pénzükről (ami készpénz és kinnlevőség egyaránt lehetett) szintén gondosan intézkedtek. A végrendelet során a haldokló a temetése költségeiről is rendelkezett, de a szegények támogatásáról és egyházi kegyes adományokról sem feledkezett meg. Mezővárosi polgárok esetében a végrendeletek tárgya leginkább szőlő- vagy egyéb ingatlan volt, részletesen szabályozott, ingóságokat is megemlítő mezővárosi polgári végrendelet csak kis számban maradt fenn, valószínűleg eleve igen ritka volt. A testamentumot írásba foglalták, amit vagy helyben végeztek el, vagy pedig a halál bekövetkeztével, utólag történt meg. Ilyenkor a jelen lévő tanúk egy - általában egyházi - oklevéladó szerv elé járulva tettek bevallást a végrendeletről, amiről aztán kiállították az oklevelet.638 A fent említett eset lefolyása mindezek alapján minden bizonnyal az egyház végrendelkezések során játszott szerepének volt köszönhető, a tanács tagjai pedig az aktust utólagosan tanúsították a pataki plébános előtt. 637 Bándi: Pálosok oklevelei 697-698. 638 д végrendelkezés általános menetére lásd Solymosi: Két testamentum 203-208. Az egyház szerepét a végrendelkezésben jól mutatja, hogy lefolyását az egyházmegyei zsinatokon részletesen szabályozták. Emellett azonban a városi joggyűjteményekben is intézkedtek legfontosabb szabályairól. Constitutiones Synodales 91-94. A városokra lásd Budai Jogkönyv II. 476. (309. paragrafus) és Szende: Városi végrendeletek 348-351. A mezővárosi, kegyes adományokhoz kapcsolódó végrendeletekre általánosságban: Gulyás: Mezővárosi kegyes adományok.
