Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 1. A mezővárosi tanács illetékessége, személyi és területi hatálya
176 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján ben tűnik fel a teljes mezővárosi vezetés, azaz a bíró és a két esküdt. Ez az ügy egyébként egy 1383-as eset folytatása, amelyben Vas János és felesége szőlőt vásárolt Vörös (rufus) Miklóstól. 1420-ban az eladó leánya, Mangov indított pert a János által vásárolt Banyehege-i és más ingatlanok miatt az egykori vevő ellen, azt állítván, hogy azok jogtalanul kerültek a birtokába.635 Az alperes Vas János ebben az évben éppen a bírói címet viselte, a két esküdt pedig az ő tanújaként vett részt a perben. Elképzelhető, hogy itt azért a plébános döntött a kérdésben, mert a bíró volt az alperes és így részrehajlás nélkül aligha hozhatott volna döntést. Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy - amint azt már az újhelyi kiváltságlevél kapcsán kifejtettük - bizonyos rendkívüli esetekben a várnagy és a helyi plébános együtt is ítélkezhetett. Mindezek alapján pedig valószínű, hogy minden olyan esetben, amikor a bíró valamely ok (pl. távoliét, vagy mint itt, részrehajlás veszélye) miatt nem tudott ítélni egy perben, az mindig automatikusan a plébános elé került, ami egyébként magától értetődő és egyszerű megoldásnak bizonyult. Úgy tűnik, hogy az elfogulatlanságra törekvés más településeken is hasonló eljárást eredményezhetett. Figyelemre méltó legalábbis ilyen szempontból Tolcsva két, ugyanazon a napon (1505. május 12.) kiállított oklevele. Mindkettő a tanács előtt zajló adásvételt foglalt írásba. Az egyikben egy szőlő, a másikban egy telek (predium sew domum) cserélt gazdát, és mindkettőt Eperjes város tanácsa vásárolta meg. A bírák és az esküdtek személye mindkét esetben pontosan megegyezik. A második ügyben azonban a két bíró és négy esküdt mellett egy további személy is szerepelt az oklevél kiadói között, mégpedig Damján tolcs- vai presbiter, aki egyúttal Cekei Márton provisora is volt.636 Arra a kérdésre, hogy miért van a két, ugyanazon a napon kiadott oklevél kiadóinak személyében eltérés, akkor tudunk csak válaszolni, ha a két ügy közötti különbségeket próbáljuk megkeresni. Felmerülhet, hogy a szőlőadásvétel során - a szőlő szabad forgalmával kapcsolatos ismereteink alapján - a tanács részvétele is elég volt az oklevél kiadásánál, míg a telek elidegenítése még inkább a földesúr, Cekei Márton érdekkörébe tartozott és az ő megbízásából szerepelt az ügyletnél személyesen a provisora. Ezzel azonban az a probléma, hogy Tolcsván, és a Hegyalján is számos ház- és telekadásvételről van tudomásunk még emellett, de ilyen gyakorlat sehol nem figyelhető meg. A kérdésre az eladók személye adhatja meg a választ. Míg az első esetben egy helyi polgár, Barthalyws Barabás az ingatlan eladója, a második házeladás során az éppen hivatalban lévő bíró, Nemes György az elidegenítő. A presbiter részvétele ezért itt is a pártatlanságot volt hivatva biztosítani az ügylet során. 635 DL 8826. 636 DF 229 261. és DF 229 262. A presbiter az utóbbiban szerepel. Neve azonban kérdéseket vet fel. Papi státusszal bíró személyek ugyanis csak a legritkább esetben töltöttek be birtokigazgatói tisztséget. A latin írásmód sajnos nem teszi lehetővé, hogy eldöntsük, hogy papi hivatalról, vagy csupán egyszerű, latin formában írt családnévről van-e szó: „Damianus presbiter de Tholczwa, provisor egregii domini Martini de Секе".
