Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján 165 lök (ekkor még minden bizonnyal valóban kézművesek) tanácsban betöltött jelentéktelen szerepének társadalomfejlődési háttere nem tartozik konkrétan a témánkhoz. Annyit azonban meg kívánunk jegyezni, hogy ez összefüggésben állhat a mezővárosi fejlődés folyamatával, amely során az egykori kiváltságolt városok is mezővárossá lettek, polgáraik pedig jobbágyokká váltak. A 14. századi kézművesek ezekben a városokban még nem minden esetben tartozhattak a gyakran előkelő rokonsággal bíró vezető réteg soraiba, a 15. századtól azonban már nyilvánvalóan a település elitjének legdominánsabb részét képezték. A 15. századi adatok tükrében jól látszik, hogy tényleg indokolt volt a névanyag kettéválasztása. Ekkorra a kézműves nevek aránya az össznépességen belül megnőtt és a tanácsban is lényegesen nagyobb lett a súlyuk, mint korábban. Az 1390 utáni időszakból 695 azonosított polgárról rendelkezünk információval. Ezek közül 82 a kézműves nevet viselő személy, ami 11,79%-ot tesz ki.619 Most kiválasztjuk ebből a 695 főből álló halmazból az általunk meghatározott foglalkozásnevet viselőket, és az összes többi polgártól külön vizsgáljuk azokat. A mesterségnevet viselők 82 fős halmazából 41 fő viselt tanácsbeli tisztséget. Ez kereken 50%-nak felel meg. A nem foglalkozásnevet viselők halmazában 613 polgár maradt. Ezek közül adataink szerint 250 fő volt tagja a tanácsnak. Ez 40,78%. Ezzel lényegében el is jutottunk a keresett eredményhez. A mesterségnevet viselők köréből tehát több mint 9%-kal nagyobb hányad jutott be a tanácsba, mint a nem mesterségnevet viselők köréből. Más szóval, ha valaki mesterségnevet viselt egy középkori hegyaljai mezővárosban, okleveleink alapján eny- nyivel lehetett nagyobb az esélye arra, hogy élete során bekerüljön települése tényleges vezetői közé. Mielőtt bármilyen következtetést is levonnánk ezekből az értékekből, készítsünk még néhány kontrollvizsgálatot! Mint már említettük, összesen 291 polgár volt tanácstag. Ezek közül 41 volt a kézműves nevet viselő személy, a magisztrátusban tehát 14,08%-kal képviseltették magukat. Ez szintén a fenti eredményt támasztja alá, miszerint az ilyen nevet viselők tanácsbeli jelenléte nagyobb arányú, mint a település lakosságában. Előbbi ugyanis, még ha minimális mértékben is, nagyobb az össznépességen belüli 11,79%-os arányuknál. Csaknem ugyanez az eredmény jön ki akkor is, ha megnézzük, hogy az összes ismert tanácstagsági posztból hányban szerepel foglalkozásnevet viselő polgár. 1390 után a különböző mezővárosokból összesen 83 év tanácstagságát sikerült összeállítanunk. A tanácstagságot viselt 291 személy összesen 375 magisztrátusi hivatali helyet töltött be ezekben az években, amelyből 53 helyben ült foglalkozásnevet viselő tanácstag. Utóbbiak százalékos aránya itt 14,13%, ami szintén magasabb valamivel, mint a lakossá619 Bácskai Vera eredményei szerint a kézművesek mezővárosokban betöltött számaránya kb. 20-25% lehetett, míg a tanácsokban az általa említett példákat tekintve arányuk 25-60% között mozgott a 15. század végén (Bácskai: Mezővárosok 35. és Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 19.)..
