Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
166 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján gon belüli arányuk.620 A nem foglalkozásnevet viselők logikus módon minden esetben ugyanennyivel kisebb arányban szerepelnek a tanácstagok között, a városon belüli arányukhoz képest. Amennyiben nem az azonosított polgárokkal végezzük el a számítást, hanem az 1390 után megjelenő, 1073 felhasznált név alapján, akkor hasonló eredményt kapunk. Az összesen 127 foglalkozásnév közül 69 név viselője szerepel éppen tanácstagként, azaz 54,33%-uk. Ezzel szemben a 946 nem foglalkozásból képzett név viselője közül mindössze 44,6%-a, azaz 422 szerepel említésekor bíróként vagy esküdtként. A mesterségnevet viselők tehát itt is fölényben vannak a tanácstagok között való reprezentáció tekintetében. Míg a nevek között arányuk 11,83%, addig a tanácsban ez az arány 14,05%. Végezhetünk ezen kívül még egy ellenőrző vizsgálatot a tanácsban történő reprezentációra vonatkozólag. Ha azokat a foglalkozásneveket is elfogadjuk a mesterségre utaló forrásként, amit az imént még oly kritikusan kiszűrtünk, de történészek és nyelvészek rendszerint felhasználtak következtetések levonásához, jelentősen megnövelhetjük adataink számát. Ezek a nevek mind az 1390 utáni anyagban találhatóak. Ide tartozik az összes diák és litteratus jelzőt viselő személy.621 Emellett még ide vettük a hordós, patkós, malmos, seres, kemen- cés, kenyeres, faggyas, kutas, szekeres, sós, borsos, olajos, és kulcsár neveket.622 Ezek összesen 43 polgárt takarnak, akikből 20 fő töltött be tisztséget. Érdemes hozzátenni, hogy a 20 tanácstag mellett egy litteratus, egy seres és egy kutas nevű személy officiális is volt, tehát mindenképpen jelentős személynek számított, még ha tanácstagságot ismereteink szerint nem is töltött be.623 Ha ezeket a neveket összevonjuk az előzőekben tárgyalt adatainkkal, akkor 1390 után 125 foglalkozásnevet viselő személyünk van, akik közül összesen 61 fő volt tanácstag. Ezek után a százalékszámítást újra elvégezve a következő eredményeket kapjuk. Az összes polgár 17,98%-a viselt mesterségnevet. A tanácsban azonban arányuk 20,96%, azaz itt is nagyobb a súlyuk, mint a népességen belül. E polgárok 48,8%-a volt tanácstag, míg a nem foglalkozásnevet viselő polgároknak csak 40,35%-a. Ezek a számok egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy a foglalkozásnevek közül valószínűleg több rendelkezik valós forrásértékkel a mesterségre vonatkozóan, mint amennyit mi kritikusan meghatároztunk. Az igazság valahol az általunk kiszűrt nevek és a jóval tágabb kör között lehet. 620 A 375-ös számot úgy kaptuk meg, hogy az összes, oklevélben található tanácstagi helyet ösz- szesítettük. Ha egy évről több oklevél is fennmaradt egy mezővárosban, és ebben az évben mindig ugyanazok a személyek viselték a bírói és esküdti posztokat, akkor értelemszerűen csak egyszer vettük számba a tanácsbeli helyeket, mivel valószínűleg ugyanarról a tanács- ciklusról volt szó. 621 Nem véletlen, hogy a 11 ilyen polgárból 7 fő viselt tanácstagságot, lásd DL 18 006., DL 18 007., DL 18 590., DL 31 964., DL 31995., DF 214 648., DF 215139., DF 215140., DF 215141., DF 258 868., DF 264 495., DF 269 936. 622 A jelzeteket lásd a 590., 593., 596. és 597. sz. jegyzetekben. Többek között: DL 31 964., DF 258 868., DF 264 495. 623
