Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
164 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján 14. Van egy nyírőnk (nyrew) is, aki neve alapján vagy borbély lehetett, vagy pedig posztónyírő, Egy mezővárosban az első változat azért jóval valószínűbbnek tűnik.615 15. Minden bizonnyal a pék mesterséget őrzi a schetho-swytho, azaz „sütő" kifejezés. A mezővárosi kenyérszükségletet leginkább maguk a lakók elégítették ki, úgyhogy nem annyira szokványos a pékek jelenléte. Az egyetlen ilyen polgár nem szerepelt a tanácsban.616 16. A szabómesterségre utaló nevek gyakoriak voltak. A latin sartor mellett a sabo~zabo és varro-warro névvariációkkal nevezték meg őket az oklevelekben. A 18 ilyen nevet viselő és ismert polgárból adataink szerint 11 töltött be valamilyen tanácsbeli hivatalt.617 17. A vargák a latin sutor~suttor~suctor, illetve a magyar warga-wargah név alatt szerepelnek, összesen kilencen, de közülük csak kettőről tudjuk, hogy tanácstagságot is viselt.618 A felsorolt foglalkozásneveket figyelembe véve most már végre elvégezhetjük a vizsgálatot. Már előre megjegyezzük, hogy az egyes arányértékek minden bizonnyal eltérnek a mezővárosok teljes népességének valószínű értékeitől. Az oklevelek zöme ugyanis főként szőlőadásvétel, ezért az itt megjelenő személyek tanácstagok, tanúk és szőlőbirtokosok, tehát leginkább a települések felső- és középrétegét képviselik. A szegényebbek, birtokkal nem rendelkezők sokkal kisebb arányban jelennek meg ezek között a nevek között. Mivel azonban nekünk csupán a kézműves és nem kézműves nevet viselők tanácsbeli reprezentációja közötti aránybeli különbség a fontos, ennek a vizsgálat szempontjából nincs jelentősége. Ráadásul ugyanezek a rétegek azok, akik a városok vezetésében is rendszeresen részt vettek, tehát akikre figyelmünk lényegében irányul. Minket elsősorban a 15-16. század érdekel, de azért érdemes egy pillantást vetni a 14. századi anyagunkra is. Az ide tartozó 180 azonosított személyből 10 fő visel mesterségnevet, azaz az összes polgárunk mindössze 5,5%-a. Az összes polgárból 58 fő töltött be tanácsbeli tisztséget, azaz 32,2%-uk, a 10 foglalkozásnevet viselőből azonban csak egyetlenegy, tehát 10%. Mint látszik, a kézművesek száma az össznépességen belül még igen alacsony volt, és a tanácsban is alulreprezentáltak voltak. A 14. századi kézműves nevet vise615 Ahogyan azt fentebb kifejtettem, a korábban DL 68 674. jelzetű, valójában 1535. évi oklevelet nem veszem ki a névtani vizsgálatból. A nyírőnk ebben a forrásban található. A nevet Sza- mota és Kázmér is kétféleképpen értelmezi, lásd Szamota 699. és Kázmér: Családnevek szótára 778-779. 6,6 DF 264 539., DF 269 671. — A szóra lásd Kázmér: Családnevek szótára 952. 617 DL 5151., DL 7542., DL 8797., DL 10 880., DL 14 453., DL 15 532., DL 16 394., DL 17 750., DL 18 007, DL 18 694., DL 31 964., DL 31 995., DL 42 920., DF 214 648., DF 215 139., DF 215 140., DF 215 141., DF 215 343., DF 217 307, DF 218 235., DF 272 257. - A szabók között van egy „sartor et rasor" (DL 7194.), aki tehát egyúttal borbély is volt. Mályusz Elemér értelmezése szerint ugyanakkor ez szabó-ványolót jelent, vö. Mályusz: Mezővárosi fejlődés 134. DL 17114., DL 63 870., DL 76 678., DF 215 139., DF 215 140., DF 215141., DF 217 486., DF 217 941., DF 229 539., DF 229 629. 618
