Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
160 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján talviselésre utaló neveket nem vehetjük be vizsgálatunk nevei közé, mivel nem a kézműiparral és a kereskedelemmel állnak kapcsolatban. Különösen megkérdőjelezhető a dyack és litteratus nevek foglalkozásként való figyelembe vétele. Ezzel ugyanis mintegy azt feltételeznénk, hogy minden így nevezett személy valamilyen írásbeliséggel kapcsolatban álló szakmával kereste volna a kenyerét. A témával foglalkozók közül többen az iparosokkal együtt említik őket, holott a forrásokból úgy tűnik, hogy elsősorban műveltségre utaló névről van szó, amelyet akár néhány évnyi iskolapadban eltöltött idő is eredményezhetett.593 Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a deákok többször is szerepeltek tanácstagként, ami az oklevél-kiállítás során volt praktikus a mezővárosok számára. A felsoroltak mellett kétkedéssel kell fogadnunk még a nevek egy másik nagy csoportjának foglalkozásra vonatkozó forrásként való felhasználását. Azokról az -s képzős szavakról van szó, amelyek leginkább valamivel való ellátottságot jelentenek. Nem fogadhatjuk el ezek közül teljes biztonsággal azok forrásértékét, amelyek csak közvetve utalnak egy mesterségre. Ilyen a hordos a kádármesterségre, a pathkos és a patkó a kovácsmesterségre, a molnus-molnos a molnármesterségre, a seres a sörfőzésre, a gyenges az ékszerész mesterségre, a kemences a kemencekészítő mesterségre, a keneres a kenyérsütésre, a fa- gyas~fagyaz~fagias a gyertyaöntésre, a kwtas-kwthus a kútásásra.594 Szintén nem tartjuk elfogadhatónak a theuke-thewke nevet a favágásra utaló névként, hiszen egy ilyen névadásnak számos más oka is lehetett.595 A chicos-chykus vezetéknévvel könnyebb dolgunk van, mivel azt akár 'csikós', akár 'csíkos' (azaz 'halász') értelemben használták, mindenképpen azok közé a foglalkozások közé 593 A foglalkozásnevek közé sorolja például Székely György, Hajdú Mihály és Mályusz Elemér (Székely: Vidéki termelőágak 329-330., Hajdú: Garam-Ipoly köze 40. és Mályusz: Mezővárosi fejlődés 133.). Bácskai Vera monográfiájában a zsellér iparosok között említi a litteratusokat (Bácskai: Mezővárosok 36-37.). Álláspontunkat igazolhatja az, hogy számos birtokos nemes is viselte ezt a titulust. Ilyen volt például az Újhelyen 1504-ben szereplő nobilis Mattheus litteratus Bornemyzza Zegediensis de Olchwar is (DL 67 367.). 594 Ezeket mind elfogadja mesterségnévnek Kázmér Miklós (Kázmér: Családnevek szótára 479., 831., 703-704., 927-928., 434-435., 572., 575-576., 342. és 654.). Szamota István a kemencéssel kapcsolatosan felveti a mesterség lehetőségét, de az összes többit melléknévként értelmezi (Szamota 471.). A nevek lelőhelyeit lásd Hordós: DL 11 888.; Patkós, Patkó: DL 14 453., DF 229 539.; Malmos: DL 63 870., DF 229 261. (jellemző, hogy az újhelyi Domonkos sutor is rendelkezett malomrésszel, tehát „malmos" volt, viszont nem molnár, hanem varga, lásd DL 17114.); Seres: több említése is van, és inkább utalhat a sör ivására, mint mesterségre; az éveken keresztül megjelenő Seres Gergely liszkai officiálisként tevékenykedett, lásd DL 18 007., DL 31 964., DF 264 495., DF 269 671., DF 272 257.; Gyöngyös: többek között DL 17 631. (a „gyön- gyös"-t Kázmér nyelvészeti indokok alapján elfogadja mesterségnévnek, bár bevallja, hogy nem ismer rá egyetlen bizonyítékot sem); Kemencés: DL 12 029.; Kenyeres: DL 17 524. (ez jelenthet 'jó barát'-ot is); Faggyas: DF 229 629., DF 229 539. és DF 229 261., DF 229 262.; Kutas: DF 214 648., DF 264 495., DF 264 536., DF 264 539., DL 17 524., DL 31 964. 595 DL 7734., DF 217 307. — A kifejezést foglalkozásra utaló ragadványnévként értékeli Kálmán Béla (Kálmán: Jobbágyneveinkhez 39.).
