Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)

I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben

1. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya

15

teremtett a helyiek számára, még akkor is, ha a lakosság legnagyobb része jogi értelemben jobbágynak számított.13

Ez az időszak továbbá a bányavárosok felemelkedésének korszaka, de több, korábban mindössze hospes kiváltsággal rendelkező település is elindult a várossá fejlődés útján. A14. század volt az a periódus, amely a települések kétirányú mozgásának mintegy végeredményeképpen a mezővárost is megszülte. Az Anjou-kor végéig többé-kevésbé eldőlt, hogy melyik település hol fog majd elhelyezkedni a középkor végi magyar városhálózatban és milyen szerepet fog hosszabb távon játszani az ország gazdasági életében.14 A 15. századra a magyar városfejlődés csúcsát a királyi tulajdonban lévő nagy kereskedővárosok, a szabad királyi városok jelentették.15 A településformák mozgása természetesen ezután sem állt meg, és időben is hosszasan elnyúlt: a középkor végi mezővárosok egy része a koraújkorban emelkedett szabad királyi városi rangra.

A magyar városfejlődést kutató történészek eltérő nézeteik mellett egy dologban szinte teljes mértékben egyetértettek. Ez pedig az a nyilvánvaló tény volt, hogy a nyugat-európaihoz képest jelentős késéssel meginduló magyar városfejlődés és a magyar város nem említhető egy lapon a német, itáliai, vagy például francia városokkal. Még a legfejlettebb magyar városok is jóval később alakultak ki a nyugatiaknál, és mind lakosságszám, mind pedig gazdasági és politikai befolyás szempontjából messze elmaradtak azoktól. Ráadásul, meglehetősen kevés olyan település volt a középkori Magyarországon, amely valóban nyugati típusú városnak tekinthető, és ezek területi elhelyezkedése sem volt valami egyenletes: legnagyobb részt az ország nyugati és északi határvidékén feküdtek, míg a hatalmas belső területeken alig-alig található közülük néhány.

Mint azt már fentebb is hangsúlyoztam, Európa és a Magyar Királyság eltérő fejlettségi szintjének alapvető oka az európai gazdasági-társadalmi fejlődésbe történő késői bekapcsolódás volt. A hagyományos, centrum-periféria viszonyra építő felfogás mindezek mellett azt is előszeretettel hangsúlyozta, hogy a 14. század első felében a gazdasági kapcsolatok intenzívvé válása, a magyar nemesfémbányák hatékonyabb feltárásának megindulása és a nyugati államok hatalmas nemesfémszükségletének megjelenése időben pontosan egybeesett. Ez pedig az országot egy olyan kereskedelmi helyzetbe kényszerítette, amelyben hazánk, csak mint a nyugati iparcikkek, azon belül is legin13 Erre a fejlesztő hatásra lásd példaként Pécs (Koszta: Püspöki székhely), Várad (Szende: Várad) és Eger (Gulyás: Rezidencia és városfejlődés 204-209.) esetét. Összefoglalóan: Kubinyi: Püspöki rezidenciák.

14 Kubinyi: Magyar városhálózat. A 14. század településformáinak mozgékonyságát mutatja többek között az, hogy a városokra egyaránt alkalmazták a libera villa, oppidum és civitas terminusokat, mégpedig gyakran ugyanolyan értelemben. Vö. Ladányi: Libera villa.

15 A szabad királyi városok fellebbezési fóruma a tárnokmester bírói széke volt. Újabban Kubinyi András a szabad királyi városok mellett „királyi szabad városokat" is megkülönböztetett. Ide tartoztak például a személynöki-, a bánya- és az erdélyi szász városok is. Kubinyi: Szabad királyi város 59-61.