Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
16 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján kább a textiláruk felvevőpiaca jöhetett szóba, míg piacképes exportcikkekkel a nemesfémen, majd később az élőállaton kívül nem nagyon rendelkezett. Ez a középkor végi agrárkonjunktúra eredményeképpen még inkább megszilárduló, „egészségtelen" kereskedelmi kapcsolatrendszer pedig e vélemények szerint hosszabb távon több káros következménnyel is járt. Az egyik az volt, hogy a nagy mennyiségű és jó minőségű posztó behozatala megakadályozta az életképes magyar szövőipar kialakulását, amely közismerten a középkori városi ipar húzóágazatának számított. A másik, hogy már a kezdetekkor megjelent a magyar városokban a délnémet kereskedőtőke, amivel polgárságunk egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt. E nézetek alapján a nyugat-európai helyzettől gyökeresen eltérő kép alakult ki tehát: a fenti tényezők miatt a magyar városfejlődésben nem a kézműipar fellendülése játszotta a legfontosabb szerepet, hanem a jól jövedelmező közvetítő kereskedelem. Ez az oka annak a már említett jelenségnek is, hogy a magyar városhálózat legerősebb tagjai a határmenti nagy kereskedővárosok lettek, míg az ország belső területein, Budán és Pesten, majd később Szegeden kívül egyáltalán nem is volt ilyen település. A magyar várostörténeti kutatás a fentiekből kiindulva a középkor végén már egyenesen a magyar városok hanyatlásáról beszélt, aminek fő bizonyítékát az 1457-1458. évi pozsonyi harmin- cadnapló hatalmas passzívumot mutató adataiban látta. Ez a külkereskedelmi hiány egyes számítások szerint éves szinten a 300 000 forintot is elérhette, ami pénz és nemesfém formájában hagyta el az országot. A külkereskedelmi mérleg újbóli aktívvá válása e vélemények szerint csak jóval később, a 16. században a marhakereskedelem fellendülésével következett be. Meg kell jegyezni azonban, hogy - egyedüli kivételként - Kubinyi András a pozsonyi vámnapló adatait fenntartásokkal fogadta csak el a városok hanyatlására vonatkozó forrásként, hangsúlyozva azt, hogy a pozsonyi vámon nagyrészt csak a behozatalt vámolták el, míg a kivitelt főként az ország kevésbé jó forrásadottságú belső vámhelyein.16 így tehát az ez alapján festett kép meglehetősen torznak tekinthető, a külkereskedelmi passzívum túlzó, de amúgy is, ez az Európát már a középkorban centrumra és perifériára osztó álláspont ma már kevésbé tekinthető elfogadhatónak, mint korábban. Miután nagy vonalakban végigkövettük a magyar városok középkori fejlődését, felvetődik a kérdés, hogy vajon hogyan illeszthetők bele a mezővárosok ebbe a képbe, és milyen szerepet játszottak a magyar városfejlődésben? A mezőváros, mint településforma pontos definíciójának megfogalmazása nem egyszerű feladat. Ennek oka az, hogy szinte nincs is két olyan oppidum, amely kiváltságok, önkormányzat, gazdasági helyzet, kereskedelmi szerep, la16 A témához kapcsolódó alapvető összefoglaló Szűcs: Városok és kézművesség, vö. Kubinyi: Városok és kézművesség. A magyar városok általános középkor végi helyzetével és ezzel a hátrányos kereskedelmi státusszal kapcsolatosan lásd Kubinyi: Városi fejlődés és Kubinyi: Távolsági kereskedelem. A nemesfémkivitellel kapcsolatosan lásd Paulinyi: Nemesfémtermelésünk. A Magyar Királyságnak a közép- és kora újkori textilkereskedelemben és -előállításban játszott szerepére összefoglalóan lásd Endrei: Patyolat és posztó 36-76.
