Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján 149 rétegben figyelhető meg, mégpedig 39%. A 3. „szegény-közepes" kategóriában arányuk 33%-ot tesz ki. Látható tehát, hogy a kézművesek jelentős része a jómódú polgárok körében keresendő, ami nyilvánvalóan foglalkozásukkal állhat kapcsolatban.537 Egy mezővárosban, ahol a lakosság legjelentősebb része agrártevékenységből tartotta fenn magát, a kézművesek nyilván még nagyobb szerepet játszhattak a vezető rétegen belül. Úgy tűnik, hogy a foglalkozásnév viselése - azaz: valós kézműves tevékenység (?) - és a település tanácsában való részvétel között egyfajta, logikailag is könnyen belátható összefüggés állt fenn: 1. a kézművesek a mezővárosok népességének vagyonosabb rétegéhez tartoztak, különösen akkor, ha a néhány igazán jól jövedelmező szakma valamelyikét űzték; 2. mivel a mezővárosi és városi tanácsokban a közösség legjobb egzisztenciával bíró és legbefolyásosabb személyei vettek részt, ezek között nagy szereppel kellett bírniuk a kézműveseknek is, vagy legalább is egy szűk rétegüknek. Megoldást jelenthet a foglalkozásnevek történeti forrásértékének megállapítására, ha a fenti összefüggést felhasználva egyfajta ellenőrzés alá vesszük jobbágyi foglalkozásneveinket. Ha feltételezzük, hogy ezek az állítások megfelelnek a valóságnak, akkor egy olyan törvényszerűséghez jutunk, amely, ha nyilvánvalóan nem is lehet perdöntő ebben a bonyolult kérdésben, de talán némi adalékot szolgáltathat a foglalkozásnevek forrásértékére vonatkozóan. Olyan forrásbázis felhasználásával, amely aránylag nagyszámú mezővárosi polgár nevét tartalmazza és velük kapcsolatosan azt is közli, hogy közülük ki tölt be bírói, vagy esküdti címet és ki nem, a probléma megválaszolhatónak tűnik. Ha egy ilyen, nagyobb mennyiségű személynévanyagon alapuló vizsgálat alapján a foglalkozásnévvel megnevezett személyek nagyobb arányban képviseltetik magukat saját körükből a tanácsban, mint a nem foglalkozásnevet viselők, azaz könnyebben kerülnek a magisztrátus tagjai közé, akkor annak minden bizonnyal az lehet az oka, hogy a fentiek értelmében valóban valamely kézműves foglalkozást gyakorolhatták. Ugyanilyen eredményt mutat, ha a tanácsbeli helyekből nagyobb arányban veszik ki a részüket, mint amit a városban elfoglalnak.538 Ez esetben a foglalkozásnév tényleg elfogadható a mesterségre vonatkozó forrásként. Mezővárosi polgárságról és jobbágyságról számos összeírás maradt fenn, főként a középkor végéről. Több ilyen névanyagot adtak már ki és használtak 537 Granasztói: Társadalom Brassóban 397-398. Ő Bácskaihoz hasonlóan szintén a nevek alapján vette iparosnak az egyes személyeket. Eredményei tehát gyakorlatilag a kézműves nevet viselő polgárok anyagi helyzetére vonatkoznak. Megállapítása így talán még nagyobb figyelmet érdemel. 538 persze az sem elképzelhetetlen, hogy esetenként a tanácstagságukat eredményező egzisztenciájukat apjuknak köszönhették, aki valóban kézműves volt, de már csak a nevét adta át gyermekeinek. A tanácstagság azonban közvetve így is a foglalkozással áll kapcsolatban.
