Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
150 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján fel névtörténeti vizsgálatokhoz.539 A legnagyobb hatású munka közülük talán Szabó István forráskiadványa, amely Bács, Bodrog és Csongrád megye fennmaradt középkor végi dézsmalajstromait teszi közzé. Nem véletlen, hogy ezt többen is hasznosították kutatásaikhoz.540 Az ezekben a forrásokban található neveket általában hasonló módon elemezték: vizsgálták a vezetéknevek típusait, azok elterjedését, az egyes keresztnevek megjelenésének gyakoriságát, illetve következtetéseket vontak le a névadási szokásokkal és a névörökléssel kapcsolatosan is. Az általunk kitűzött céloknak azonban ezek a források nem felelnek meg, mert nem közlik azt, hogy a lakosok közül kik szerepelnek a tanácsban és kik azok, akik nem. A megoldást a mezővárosi magisztrátusok által kiadott oklevelek jelenthetik, amelyek szinte minden esetben felsorolják az adott év tisztségviselőit, vagy legalább is közülük néhányat. Az oklevélben szereplő többi polgárról ezzel szemben azt tudjuk meg, hogy abban az évben biztosan nem töltöttek be tisztséget. A jelek szerint ugyanis ezt az információt, nyilván a presztízs miatt, ezek az oklevelek a legtöbb esetben közölték. Arra is számos példa van, hogy még azt is odaírják a mezővárosi polgár neve mellé, ha korábban töltött be valamilyen tisztséget a helységben, bár el kell ismerni, hogy ebben nem mindig következetesek az oklevelek írói. A módszernek azonban más veszélyei lehetnek. így például nyilván több olyan személy is van, aki csak egyetlen egyszer szerepel a forrásokban és akkor éppen nem volt tanácstag, holott más években többször is az lehetett, és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik egyáltalán nem bukkannak fel az okleveles anyagban. Megfelelő mennyiségű irat esetén azonban ezek a források mégiscsak felhasználhatók. Bár nem szerepel bennük a mezővárosok polgárainak összessége, az oklevelekben megjelenő személyek ennek ellenére az oppidumok lakosságának egyfajta metszetét adják. A forrásbázis kialakításánál arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mennyiségű anyagot használjunk fel, de az egyúttal egységes is legyen. A hegyaljai mezővárosok által kiadott oklevelek közül ehhez a vizsgálathoz csak azokat vesszük figyelembe, ahol a tanácstagokat név szerint felsorolják és 539 16. századi török pénzügyi anyagot dolgozott fel Fekete Lajos (Fekete: Siyáqat-Schrift). Három szlavóniai uradalom urbáriumát tette közzé Török Gábor (Török: Híradás). 14. század végi okleveles anyagból végzett gyűjtést Fehértói Katalin (Fehértói: Személynévanyag). Mező András két összeírásból rekonstruált és elemzett 610 jobbágynevet (Mező: A Várdai-birto- kok). A Debrecennel szomszédos Szentgyörgy mezőváros urbáriumának névanyagát adta ki Lévai Béla (Lévai: Jobbágynevek). Két forrásmunka alapján tett közzé személyneveket Hajdú Mihály (Hajdú: Garam-Ipoly köze). A valószínűleg Kállósemjén településhez köthető victua- lia-jegyzék névanyagát közölte N. Fodor János (N. Fodor: Összeírások). Mintegy 1100 személynevet tartalmaz Kredics László és Solymosi László forráskiadványa (Kredics - Solymosi: Urbárium). Három középkor végi bortizedjegyzék adatait tette közzé Szakály Ferenc és Szűcs Jenő munkája (Szakály - Szűcs: Bortizedjegyzék). Engel Pál hasonló cikkét már említettük, lásd az 532. jegyzetben. A példákat természetesen lehetne még sorolni. 540 Szabó: Dézsmalajstrom. Az ebben közölt csaknem 4000 jobbágynevet veszi névtani vizsgálat alá Kálmán Béla (Kálmán: Jobbágyneveinkhez). A szegedi illetőségű neveket használja fel vizsgálatához Bálint Sándor (Bálint: Szegedi tizedlajstrom).
