Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján 147 rétegére vonatkozik. Bár fennáll a tévedés lehetősége, a kézműves nevet viselő, de nem kézműves tevékenységet folytató személyek és azon kézművesek száma, akiknek nevében ez nem mutatkozik meg, nagyjából azonos lehet. A paraszti iparra vonatkozólag némileg bizonytalanabbnak látja az ilyen nevek felhasználásának lehetőségét, de összességében úgy gondolja, hogy jelentős különbségek itt sincsenek a valós helyzethez képest.527 Kubinyi András Szűcs könyvének ismertetésekor fejtette ki először véleményét a kérdésben. Eszerint a vezetéknevek foglalkozást jelentésének elfogadása óvatosságot igényel, főként a 16. század tekintetében, mivel ekkor már csak az ősök foglalkozására nézve ad felvilágosítást a mesterségről. Később külön tanulmányban is foglalkozott a magyar családnévadás kérdéseivel, ahol tovább finomította álláspontját.528 Bácskai Vera a 15. századra és a 16. század elejére nem csak elfogadta, hogy a foglalkozásnevek a kézműves tevékenység bizonyítékai, hanem azt is hozzátette, hogy inkább az a jellemző, hogy nem is kézműves nevet visel az ilyen munkát végző személy. Belátta ugyan, hogy ez azért mégiscsak elég ingatag alapot jelent a vizsgálódáshoz, de más híján mégis ennek felhasználására van a kutató utalva.529 Szintén pozitív álláspontot képviselt Székely György, aki külön cikkekben is foglalkozott a névtörténet e problémájával, és egyúttal összefoglalta annak kutatástörténetét is. Megállapítása szerint a családnevek elterjedésének időszaka akár a 17. század elejéig is elhúzódhatott, ezért tehát szerinte is felhasználható forrásokról van szó.530 Csatlakozott ehhez a véleményhez Granasztói György is, aki a 15-16. századdal kapcsolatosan úgy látta, hogy a foglalkozásnevek forrásként való elfogadása nem vezethet irreális eredményre.531 Engel Pál egy 1525. évi jobbágynévsor neveinek elemzésekor adott hangot annak a véleményének, hogy ekkor már nem álltak kapcsolatban vezetéknevek a tényleges tevékenységgel. E polgárok apja, vagy nagyapja azonban szerinte még valóban a jelzett foglalkozást űzte.532 A legnagyobb kritikusa ennek a módszernek Fügedi Erik volt, aki két 15. századi soproni adójegyzékkel kapcsolatosan foglalkozott a kérdéssel. Szerinte, ha pusztán a név utal a kézművességre, az nem elég, csak akkor lehetünk biztosak a név és a foglalkozás összefüggésében, ha emellett még okleveles forrás is alátámasztja ezt. О már a 15. század közepére nézve sem tartotta helyesnek forrásként való felhasználásukat.533 527 Szűcs: Városok és kézművesség 45-46., 93. 528 Kubinyi: Városok és kézművesség 478. — A 15. századra vonatkozólag azonban összességében elfogadja a foglalkozásnevek felhasználását, vö. Kubinyi: Budapest története 112. és Kubinyi: Városfejlődés és vásárhálózat 192. Véleménye szerint a polgárok és a parasztság középkor végi megkülönböztető nevei még nem öröklődtek és nem is voltak családnevek, legalábbis nagy számban nem, tehát utaltak a személy jellemvonásaira, lásd Kubinyi: Családnévadás 111. 529 Bácskai: Mezővárosok 32-33. illetve Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 17-18. 530 Székely: Kézműves foglalkozások illetve Székely: Személynevek. 531 Granasztói: Társadalom Brassóban 351-352. 532 Engel: Bácskai jobbágynévsor illetve Engel - Fehértói. 533 Fügedi: Statisztikai források 1.1. sz. 61. és 2-4. sz. 32.
