Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
14 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján ni a királlyal és másokkal. Ezek a hospes- és városi kiváltságok idővel már nemcsak a külföldről érkezetteket, hanem a hazai, különböző etnikumú telepeseket is megillették és teljesen általánossá váltak. A magyar királyok, főként a tatárjárás után, mintegy megérezvén a kiváltságolt településekben rejlő politikai és gazdasági lehetőségeket, tevékenyen kapcsolódtak be ebbe a folyamatba, és jelentős mértékben hozzájárultak a későbbi magyar városhálózat alapjainak kialakításához. A városprivilégium végre megteremtette a város jogi és topográfiai egységét Magyarországon, ami alapvető feltétele volt a nyugati értelemben vett civitas létrejöttének.12 A magyar városfejlődés történetének az ezt követő, 14. század volt az egyik legmozgalmasabb, legérdekesebb időszaka. A királyi birtokok nagy része és az ezeken elhelyezkedő városias települések ugyanis világi vagy egyházi kézbe kerültek, a települések új urai pedig - érdekeiktől függően - kiváltságokat osztogathattak számukra, de adott esetben földesúri fennhatóságukat is növelhették felettük. A régi nagy jelentőségű központok közül több is magánkézbe került és végérvényesen megtört a fejlődése. Ilyenek voltak például a korábbi ispáni székhelyek, amelyek néhány kivétellel jelentéktelen településekké, egyszerű jobbágyfalvakká váltak. Az egyházi székhelyek ugyanakkor a legtöbb esetben komoly városiasodást voltak képesek ebben a korszakban felmutatni, gazdasági központokká tudtak fejlődni, külsőségeikben pedig egyre inkább az igazi városokhoz - azok legalsó szintjéhez - váltak hasonlatossá. Ennek a prosperáló helyzetnek a motorja az egyházmegye sokrétű gazdasági és egyházjogi tevékenysége volt. Az ilyen településeken a püspökség és a hozzá tartozó uradalom a legnagyobb beruházó és fogyasztó volt egyben, azaz állandó piacot és munkalehetőséget teremtett a helyi és környékbeli lakosság számára; a püspök a király bizalmasaként kiváltságokat járhatott ki székhelyének, vagy maga is kiváltságolhatta azt; széleskörű liturgikus, egyházjogi, politikai és hiteleshelyi funkciói pedig frekventált hellyé tették a várost, ahol időről időre tömegek fordultak meg különféle ügyekben, jelentős fogyasztást, azaz végeredményben piacot generálva. Ez pedig összességében kedvező lehetőségeket, komoly bevételi forrásokat 12 A 13. század változásaira vonatkozó nagyobb ívű monografikus összefoglaló Szűcs: Utolsó Árpádok. A városi kiváltságlevelek főbb jellemzőire nézve lásd Fügedi: Városprivilégiumok. Az első ismert magyarországi városprivilégium valószínűleg a székesfehérváriak kiváltsága volt, amely korábbi vélemények alapján 12. századi előzményekre, П. vagy III. István korára tekintett vissza. Degré: Székesfehérvár városi joga. Ladányi Ezsébet szerint ugyanakkor Fehérvár (és másik egykori királyi székhelyként Esztergom) nem rendelkezett semmiféle kiváltságlevéllel. Nyugati párhuzamként Párizst és a csak nagyon kezdetleges privilégiummal rendelkező Londont említi, amelynek „szabadságát" ennek ellenére nagyjából 150 település kapta meg a középkor folyamán. - Ladányi: Esztergom. A kutatás ezt újabban megcáfolta, a fehérvári kiváltságlevelet 13. századinak tartja, és IV. Béla személyéhez köti. Zsoldos-Neu- mann: Székesfehérvár 28-29.
